- Melyik játék maradt meg a gyerekkorodból?
- A rakétapisztoly, a lánctalpas jármű és ez a lendkerekes Trabant.
- A rakétapisztoly, a lánctalpas jármű és ez a lendkerekes Trabant.
- Pontosan mit gyűjtesz?
- Ez úgy kezdődött, hogy a Komjádi uszoda előtt volt egy piac –most már megszűnt –, ahol láttam egy játékot, és beugrott, hogy olyan nekem is volt gyerekkoromban. És megvettem. Utána a páromtól kaptam karácsonyra egy csengős mozdonyt. Két és fél évvel ezelőtt ezek voltak az első darabok.
Először csak azokra mentem rá, amelyekkel régen én is játszottam. Elemes legyen. Leginkább az motivál, de a lendkerekes és a felhúzós is elmegy. Mozogjon, az a lényeg. Szerintem most már 99 %-ban itt van, ami régen nekem is megvolt. Még egy elemes tank hiányzik, amivel a hidat építik a folyón. Fontos és nagy vonzerő, ha megvan a doboz. Az nagyon sokat számít, még ha szakadt, ütött-kopott akkor is, és lehetőség szerint minden legyen eredeti. Például ne legyen átfestve.
Sarok.JPG
- Az mindegy, hogy miből készült a játék? Fából is lehet?
- A fajátékok közül ugye, nem sok mozog. Ha megnézed ezt a tankot, ennek az az érdekessége, hogy ugyan távirányítós, de fából van a csöve. Igaz, hogy nagyon leharcolt állapotban van, de hát már legalább 40 éves.
Van még egy nagyon jópofa buszom a 30-as évekből. Képzeld, rá volt téve egy kuka tetejére! Jó, egy kicsit hiányos, kicsit ütött-kopott, de egy csoda.
- Honnan szerzed be őket? Megszűnt a piac…
- ...igen, mivel az megszűnt, a vatera maradt, de az nagyon elszállt az árakkal. Az utóbbi egy-két évben ezek a játékok – talán a retro miatt – rettentő módon felkapottak lettek. Van, aki meglát valamit, azt mondja, ilyenje volt, és kell neki. Nem érdekli a pénz. Nyomják föl az árat, és az viszi el, akinek jobban kell. Van egy reális határ, legalábbis nekem. Tízezer forintot esetleg adok, ha olyan, de ezt nem tudom megtenni minden hétvégén. Persze a páromnak kevesebbet szoktam mondani...
A múltkor figyeltem, a vaterán egy csengős mozdony, dobozzal együtt ötszáz forintról indult. 9500-ig követtem a licitálást. A villámár 15 000 forint volt. Már nincs fönt, valószínűleg valaki elvitte villámáron. Egy évvel ezelőtt ilyen nem volt. Hetekig lehetett látni, hogy fönt van egy holdkomp vagy valami ezer- kétezer forintért, és nem kell a kutyának se.
A Verseny utcai piacon lehet még jó dolgokat kifogni. A Pecsánál megszűnt a kinti rész, de ott az árusok 90%-a viszonteladó… ráteszi a maga 20–50–100%-os hasznát és kiteszi ugyanazt.
- Cserélsz is?
- Előfordul, ha valamiből kettő van. Ha körbenézel, látod, hogy mi van itt a játékokon kívül… például 1200 darab bakelitlemez. Hárman lakunk ebben a szobában, a párom, a gyerek, plusz egy macska, azért ez néha borzolja a kedélyeket. A párom mondja egy-egy darabra, hogy jól néz ki, jól néz ki, de azért tele van a hócipője. Van, amit cserealapnak veszek meg vagy alkatrésznek. Itt ez a piros, kitérős holdautó. Jön-megy jobbra-balra, de nincs meg az antennája! Licitáltam a vaterán az egyikre 1200 forintért. Viszont nem mondhatom a páromnak, hogy te, figyelj, nekem csak az antenna kell, és ezért kénytelen vagyok megvenni az egészet… és ekkor jön a padlás. Azt inkább nem mutatom meg, hogy ott mi van. Ott tartom az alkatrészeket, meg amiből már több van.
- Hány éves a gyerek?
- Hét.
- Játszik ezekkel a játékokkal?
- Nem igazán. Egyrészt nem is arra valók ezek. Meg hát…
- …félted?
Kicsit, aha. Figyelj, annak a kék Wartburgnak, amit ott látsz, annak megvan a visszapillantó tükre! Látod azt a kis szürke pöttyöt, na, az a visszapillantója. Az, 100-ból 99-nek nincs meg, mert letörik.
- Ez a legértékesebb része.
- Hát, igen, és ezzel a gyerek is tökéletesen tisztában van. Néha mondja, hogy apa ezt vagy azt vedd le, olyankor esetleg beteszek neki egy elemet és játszhat vele, de azért a fél szemem mindig rajta van. A múltkor a bababörzére kivittem olyan játékokat, amelyből kettő volt. Kivittem egy csengős mozdonyt. Jött egy anyuka, kétéves gyerekkel a kezében és a férjével. Mondták, hú csengős mozdony! Mondom, ne haragudjanak, de nem igazán a gyereknek való ám ez, mert ez több mint harmincéves játék.. de már a gyerek kezében volt a kémény és húúzta. Gondoltam, ha letöri…? A szívem szakadt volna meg. Két eset van. Vagy úgy döntök, hogy eladom és onnantól kezdve semmi közöm hozzá, vagy nem viszem ki. Viszont azon a börzén nagyon jólesett, hogy sokan odajöttek és felderült az arcuk, mikor mondták, hogy ilyen nekem is volt, meg olyan is! Már átszólt a szomszéd csaj, hogy: „te, figyelj, tegyé’ már ki egy perselyt, és aki azt mondja, hogy jé, ilyenem nekem is volt, annak mondd, hogy dobjon be egy ötvenest, és már megérte kijönni!”
Az egyik kedvencem az a zöldes, kékes holdautó, amelyik fújja a labdát. Neked olyan volt?
Az nagyon jópofa, elemmel megy jobbra-balra, és a labdával variál. Legnagyobb meglepetésemre egyszer a faterom küldött egy holdautót, így most már abból is kettő van.
Nemrég szét kellett szednem egy csengős mozdonyt, mert rossz volt. Autóvillamossággal foglalkozom, de még 39 éves fejjel is el kellett gondolkodnom – az rendben van, hogy szétszedem – de hogy is kell ezt összerakni?! Nem mindegy a sorrend. Ez a része hová tartozik, és miért vannak az oldalán azok a lyukak? Képzeld el, ezt egy nyolcéves gyerek kezében…
- Mennyibe kerülnek ezek a játékok?
- Az nagyon változó. Egy Wartburg, ami most nagyon felkapott, mert sok embernek volt gyerekkorában, az olyan 15–20 ezer forint. Előfordul, hogy valamit nagyon olcsón meg tudok venni, főleg a csövesektől, mert ők kikukázzák. Képzeld, játékokat kidobálnak az emberek!
- Azok a kis autók ott?
- Azok lemezárugyáras autók, taxik. Ezer-ezeröt- kétezer forintba kerülnek, de kérlek szépen, láttam a Pecsában 5 ezerért is!
- Havonta hány játékkal gyarapszik a gyűjtemény?
Heti eggyel. Ha rossz nap van, akkor csak eggyel. Egy igazi komoly gyűjtőnél szóba se kerülhet, ha nincs meg a doboz. Azt is figyelik, hogy a lemezárugyáras termékek közül, melyik a ritka. Például, hogy kék színű legyen – mert abból alig adtak el – és horror összeget kifizetnek érte. Én csak kapkodom a fejemet.
- Előfordul, hogy kimész a piacra, és nem találsz semmit?
- Az ritka, mert akkor addig megyek… az az igazság, ha az embernek van valamilyen gyűjtési szenvedélye, akkor azt ki kell elégítenie.
- Hetente mennyi időt foglalkozol a játékokkal?
- A párom szerint, ha két percet, már az is sok. Attól függ. Ha veszek valamit, akkor azt szétszedem, elmosom, mert azért, ahogy néha kinéznek…?! Az ember olajozgatja, javítgatja, játszik vele másfél, két órát, hogy működjön. Néha meg csak elemet kell beletenni. Ha nagyobb dolgot veszek, azzal sokáig molyolok.
- Mi van azokban a dobozokban a szekrény tetején?
- A két szélsőben közlekedési játék van, felhúzható kisautókkal. Mennek a pályán, ahol nyelvek vannak, ott megállnak a kereszteződésben, akkor azokat lenyomod és mehetnek tovább. A szélső dobozban rugós foci van. Az is ritkaság számba megy állítólag.
Van egy flipper, fölötte egy mini-autóversenypálya, ami szintén a lemezárugyár terméke volt.
Egy drót forog körbe, az viszi a versenyautókat a 8-as alakú pályán. Ezek itt meg orosz játékok. Azt a feliratból lehet sejteni, mert rá van írva, hogy klucsil, ziklucsil.
- Próbálsz pénzt is keresni ezzel?
- Háát… a párom azt mondja, hogy ideje lenne. Vettem egy pénzverdés vasutat, az 50-es évek végén gyárthatták. Lomtalanításkor kihozták egy dobozban 25 ezerért. Azért az első blikkre kicsit soknak tűnt. Na, odaadta a fickó 20-ért. Körbejártam egy-két boltot, 15, max. 20 ezret adtak volna érte. Már kezdtem aggódni, hogy legalább a pénzem jöjjön vissza, érted! Fölhívtam egy vonatos gyűjtőt, és mondom, miről lenne szó – 30 ezerért.
Jó – mondja –, és amennyivel többért eladjuk, azt felezzük. Van egy ismerőse, talán 40-ért kell neki. Közben felhívott valaki, hogy ugyan még nem látta, de neki 50-et megér. Pénz beszél, kutya ugat. Végül lealkudta 45-re, mert egy kicsit festékhibás volt.
Röhej, hogy hiába mentem ki reggel négy órakor a Komjádihoz, volt egy megszállott, aki akkor már szintén ott volt. Biciklivel jött haza a Balatonról – ezért! Mindent elvitt az orrom előtt. Amikor egy Wartburgot megvett 200 Ft helyett 187-ért egy öregasszonytól, mert nem volt nála több apró, akkor azért a víz levert. Azt nem fogom neki sose elfelejteni! Na, végül is, ő volt, aki megvette a vonatot.
Gyerekkoromban volt kis mosógépem, most is akartam egyet. Azt ott fölül – azt szintén kettőből vagy háromból raktam össze. Csak az utóbbi két hónapban láttam
négy darabot belőle, a legutolsót, a Verseny utcában, már nem vettem meg. Mit csináljak vele?!
Vannak dolgok, amiket megveszel, aztán megbánod, hogy ezt mégse kellett volna. A másik véglet, hogy de hülye vagyok, miért nem vettem meg?! Jó lett volna cserealapnak vagy alkatrésznek. Vagy odaadhattam volna valakinek.
Érdekes dolog ez a gyűjtés. Mindenféleképpen jobb, mintha bemennék egy játékterembe és bedobálnék a gépbe 10–20–30 ezer forintot, nem?
- Ez úgy kezdődött, hogy a Komjádi uszoda előtt volt egy piac –most már megszűnt –, ahol láttam egy játékot, és beugrott, hogy olyan nekem is volt gyerekkoromban. És megvettem. Utána a páromtól kaptam karácsonyra egy csengős mozdonyt. Két és fél évvel ezelőtt ezek voltak az első darabok.
Először csak azokra mentem rá, amelyekkel régen én is játszottam. Elemes legyen. Leginkább az motivál, de a lendkerekes és a felhúzós is elmegy. Mozogjon, az a lényeg. Szerintem most már 99 %-ban itt van, ami régen nekem is megvolt. Még egy elemes tank hiányzik, amivel a hidat építik a folyón. Fontos és nagy vonzerő, ha megvan a doboz. Az nagyon sokat számít, még ha szakadt, ütött-kopott akkor is, és lehetőség szerint minden legyen eredeti. Például ne legyen átfestve.
Sarok.JPG
- Az mindegy, hogy miből készült a játék? Fából is lehet?
- A fajátékok közül ugye, nem sok mozog. Ha megnézed ezt a tankot, ennek az az érdekessége, hogy ugyan távirányítós, de fából van a csöve. Igaz, hogy nagyon leharcolt állapotban van, de hát már legalább 40 éves.
Van még egy nagyon jópofa buszom a 30-as évekből. Képzeld, rá volt téve egy kuka tetejére! Jó, egy kicsit hiányos, kicsit ütött-kopott, de egy csoda.
- Honnan szerzed be őket? Megszűnt a piac…
- ...igen, mivel az megszűnt, a vatera maradt, de az nagyon elszállt az árakkal. Az utóbbi egy-két évben ezek a játékok – talán a retro miatt – rettentő módon felkapottak lettek. Van, aki meglát valamit, azt mondja, ilyenje volt, és kell neki. Nem érdekli a pénz. Nyomják föl az árat, és az viszi el, akinek jobban kell. Van egy reális határ, legalábbis nekem. Tízezer forintot esetleg adok, ha olyan, de ezt nem tudom megtenni minden hétvégén. Persze a páromnak kevesebbet szoktam mondani...
A múltkor figyeltem, a vaterán egy csengős mozdony, dobozzal együtt ötszáz forintról indult. 9500-ig követtem a licitálást. A villámár 15 000 forint volt. Már nincs fönt, valószínűleg valaki elvitte villámáron. Egy évvel ezelőtt ilyen nem volt. Hetekig lehetett látni, hogy fönt van egy holdkomp vagy valami ezer- kétezer forintért, és nem kell a kutyának se.
A Verseny utcai piacon lehet még jó dolgokat kifogni. A Pecsánál megszűnt a kinti rész, de ott az árusok 90%-a viszonteladó… ráteszi a maga 20–50–100%-os hasznát és kiteszi ugyanazt.
- Cserélsz is?
- Előfordul, ha valamiből kettő van. Ha körbenézel, látod, hogy mi van itt a játékokon kívül… például 1200 darab bakelitlemez. Hárman lakunk ebben a szobában, a párom, a gyerek, plusz egy macska, azért ez néha borzolja a kedélyeket. A párom mondja egy-egy darabra, hogy jól néz ki, jól néz ki, de azért tele van a hócipője. Van, amit cserealapnak veszek meg vagy alkatrésznek. Itt ez a piros, kitérős holdautó. Jön-megy jobbra-balra, de nincs meg az antennája! Licitáltam a vaterán az egyikre 1200 forintért. Viszont nem mondhatom a páromnak, hogy te, figyelj, nekem csak az antenna kell, és ezért kénytelen vagyok megvenni az egészet… és ekkor jön a padlás. Azt inkább nem mutatom meg, hogy ott mi van. Ott tartom az alkatrészeket, meg amiből már több van.
- Hány éves a gyerek?
- Hét.
- Játszik ezekkel a játékokkal?
- Nem igazán. Egyrészt nem is arra valók ezek. Meg hát…
- …félted?
Kicsit, aha. Figyelj, annak a kék Wartburgnak, amit ott látsz, annak megvan a visszapillantó tükre! Látod azt a kis szürke pöttyöt, na, az a visszapillantója. Az, 100-ból 99-nek nincs meg, mert letörik.
- Ez a legértékesebb része.
- Hát, igen, és ezzel a gyerek is tökéletesen tisztában van. Néha mondja, hogy apa ezt vagy azt vedd le, olyankor esetleg beteszek neki egy elemet és játszhat vele, de azért a fél szemem mindig rajta van. A múltkor a bababörzére kivittem olyan játékokat, amelyből kettő volt. Kivittem egy csengős mozdonyt. Jött egy anyuka, kétéves gyerekkel a kezében és a férjével. Mondták, hú csengős mozdony! Mondom, ne haragudjanak, de nem igazán a gyereknek való ám ez, mert ez több mint harmincéves játék.. de már a gyerek kezében volt a kémény és húúzta. Gondoltam, ha letöri…? A szívem szakadt volna meg. Két eset van. Vagy úgy döntök, hogy eladom és onnantól kezdve semmi közöm hozzá, vagy nem viszem ki. Viszont azon a börzén nagyon jólesett, hogy sokan odajöttek és felderült az arcuk, mikor mondták, hogy ilyen nekem is volt, meg olyan is! Már átszólt a szomszéd csaj, hogy: „te, figyelj, tegyé’ már ki egy perselyt, és aki azt mondja, hogy jé, ilyenem nekem is volt, annak mondd, hogy dobjon be egy ötvenest, és már megérte kijönni!”
Az egyik kedvencem az a zöldes, kékes holdautó, amelyik fújja a labdát. Neked olyan volt?
Az nagyon jópofa, elemmel megy jobbra-balra, és a labdával variál. Legnagyobb meglepetésemre egyszer a faterom küldött egy holdautót, így most már abból is kettő van.
Nemrég szét kellett szednem egy csengős mozdonyt, mert rossz volt. Autóvillamossággal foglalkozom, de még 39 éves fejjel is el kellett gondolkodnom – az rendben van, hogy szétszedem – de hogy is kell ezt összerakni?! Nem mindegy a sorrend. Ez a része hová tartozik, és miért vannak az oldalán azok a lyukak? Képzeld el, ezt egy nyolcéves gyerek kezében…
- Mennyibe kerülnek ezek a játékok?
- Az nagyon változó. Egy Wartburg, ami most nagyon felkapott, mert sok embernek volt gyerekkorában, az olyan 15–20 ezer forint. Előfordul, hogy valamit nagyon olcsón meg tudok venni, főleg a csövesektől, mert ők kikukázzák. Képzeld, játékokat kidobálnak az emberek!
- Azok a kis autók ott?
- Azok lemezárugyáras autók, taxik. Ezer-ezeröt- kétezer forintba kerülnek, de kérlek szépen, láttam a Pecsában 5 ezerért is!
- Havonta hány játékkal gyarapszik a gyűjtemény?
Heti eggyel. Ha rossz nap van, akkor csak eggyel. Egy igazi komoly gyűjtőnél szóba se kerülhet, ha nincs meg a doboz. Azt is figyelik, hogy a lemezárugyáras termékek közül, melyik a ritka. Például, hogy kék színű legyen – mert abból alig adtak el – és horror összeget kifizetnek érte. Én csak kapkodom a fejemet.
- Előfordul, hogy kimész a piacra, és nem találsz semmit?
- Az ritka, mert akkor addig megyek… az az igazság, ha az embernek van valamilyen gyűjtési szenvedélye, akkor azt ki kell elégítenie.
- Hetente mennyi időt foglalkozol a játékokkal?
- A párom szerint, ha két percet, már az is sok. Attól függ. Ha veszek valamit, akkor azt szétszedem, elmosom, mert azért, ahogy néha kinéznek…?! Az ember olajozgatja, javítgatja, játszik vele másfél, két órát, hogy működjön. Néha meg csak elemet kell beletenni. Ha nagyobb dolgot veszek, azzal sokáig molyolok.
- Mi van azokban a dobozokban a szekrény tetején?
- A két szélsőben közlekedési játék van, felhúzható kisautókkal. Mennek a pályán, ahol nyelvek vannak, ott megállnak a kereszteződésben, akkor azokat lenyomod és mehetnek tovább. A szélső dobozban rugós foci van. Az is ritkaság számba megy állítólag.
Van egy flipper, fölötte egy mini-autóversenypálya, ami szintén a lemezárugyár terméke volt.
Egy drót forog körbe, az viszi a versenyautókat a 8-as alakú pályán. Ezek itt meg orosz játékok. Azt a feliratból lehet sejteni, mert rá van írva, hogy klucsil, ziklucsil.
- Próbálsz pénzt is keresni ezzel?
- Háát… a párom azt mondja, hogy ideje lenne. Vettem egy pénzverdés vasutat, az 50-es évek végén gyárthatták. Lomtalanításkor kihozták egy dobozban 25 ezerért. Azért az első blikkre kicsit soknak tűnt. Na, odaadta a fickó 20-ért. Körbejártam egy-két boltot, 15, max. 20 ezret adtak volna érte. Már kezdtem aggódni, hogy legalább a pénzem jöjjön vissza, érted! Fölhívtam egy vonatos gyűjtőt, és mondom, miről lenne szó – 30 ezerért.
Jó – mondja –, és amennyivel többért eladjuk, azt felezzük. Van egy ismerőse, talán 40-ért kell neki. Közben felhívott valaki, hogy ugyan még nem látta, de neki 50-et megér. Pénz beszél, kutya ugat. Végül lealkudta 45-re, mert egy kicsit festékhibás volt.
Röhej, hogy hiába mentem ki reggel négy órakor a Komjádihoz, volt egy megszállott, aki akkor már szintén ott volt. Biciklivel jött haza a Balatonról – ezért! Mindent elvitt az orrom előtt. Amikor egy Wartburgot megvett 200 Ft helyett 187-ért egy öregasszonytól, mert nem volt nála több apró, akkor azért a víz levert. Azt nem fogom neki sose elfelejteni! Na, végül is, ő volt, aki megvette a vonatot.
Gyerekkoromban volt kis mosógépem, most is akartam egyet. Azt ott fölül – azt szintén kettőből vagy háromból raktam össze. Csak az utóbbi két hónapban láttam
Vannak dolgok, amiket megveszel, aztán megbánod, hogy ezt mégse kellett volna. A másik véglet, hogy de hülye vagyok, miért nem vettem meg?! Jó lett volna cserealapnak vagy alkatrésznek. Vagy odaadhattam volna valakinek.
Érdekes dolog ez a gyűjtés. Mindenféleképpen jobb, mintha bemennék egy játékterembe és bedobálnék a gépbe 10–20–30 ezer forintot, nem?
Working Class Heroes a BÉKA 2011/2012-es filmklubjának tematikája.
A kiálllítás a híres New York-i felhőkarcolóval, az Empire State Buildinggel foglalkozik.
A forróvérű britek szabadfogású táncba hívnak. Hadd rezegjen az a vízplafon!
A Petőfi Művelődési Ház májusi programjai között kalandozva érdekes kiállításra bukkanhatunk.
Június 1-3. között egy különleges, királyi lakomának bárki részese lehet a Budavári Libamájfesztiválon.
Copyright © 2012
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Felhasználási feltételek