- Legújabb albumotok beharangozó dalának a Wings Of Love-ot választottátok, melyen az Underground Divas, vagyis underground énekesnőink krémje – Hodosi Enikő (Neo), Németh Juci (ex-Anima), Péterfy Bori (ex-Amorf Ördögök), a Yonderboi Quintetben feltűnt Kutzora Edina, illetve a több projektből ismert Judie Jay és Sena – is közreműködik. Velük a Szigeten léptetek fel először, a koprodukció előzményeiről viszont nem sokat tudunk… 
 
- A Wings Of Love-ot szántuk a lemez fináléjának, és mindenképpen akartuk hozzá egy gospelszerű kórust. Nem voltunk biztosak abban, hogy találunk itthon egy olyan kórust, ami a lemezen is úgy megszólalna, mint mondjuk a Hairben. Akkor jött az ötlet, hogy mi lenne, ha mi válogatnánk össze olyan énekesnőket, akik egyenként is jó hangúak és hozzánk hasonló zenei szcénában mozognak. 
 
- Yonderboi első lemezén és zenekarában is játszottál billentyűsként, volt egy Trevira Modern nevű közös projektetek is, és egy időben még egy lakásban is laktatok, így gyakorlatilag első Zagar-album, a 2002-es Local Broadcast megjelenése óta nem úszod meg a vele való összehasonlítgatást. Az új Zagar-anyag, a Cannot Walk Fly Instead filmszerűségét tekintve azért mindenképpen emlékeztet a Yonderboi-féle Splendid Isolation albumra… 
 
- Szerintem nem. Azért, mert Magyarországon kábé egy olyan embert ismernek, aki ilyen jellegű zenét csinál, ráadásul ott van még a múltbeli kapocs is köztünk, nagyon könnyű azzal elintézni a Zagart, hogy olyan, mint Yonderboi. A Splendid Isolation és a mi új lemezünk készítése során nem voltak átfedések, nem lógtunk együtt és egyáltalán nem ugyanazok a dolgok inspiráltak minket. Nagyon felületes megítélésre vall az, ha az alapján hasonlítanak minket össze, hogy Yonderboi és mi is használtunk filmrészleteket a lemezen, és hogy még vannak énekes számok is. Ne essék félreértés, én szeretem, amit Yonder csinál, de legalább nyolcvan olyan zenészt tudnék felsorolni, akinek a zenéje jelenleg sokkal inkább hatással van a zenénkre, mint az övé – például a Radiohead, Trentemöller, az M83, vagy Murcof, aki minimál elektrót és kortárs klasszikus zenét egymással ötvöző, nálunk nem annyira ismert művész. Ezek a hasonlítgatások sokkal inkább egy múltbéli prekoncepción alapulnak, mint valós párhuzamokon. A baj az, hogy a média még mindig itt tart. A hasonlítgatás egyébként is olcsó dolog (nevet). 
 
- A Cannot Walk Fly Instead egy konceptlemez, melyen szembetűnő az ellentétpárokon alapuló szerkesztésmód. Ez szándékos volt vagy inkább utólagos belemagyarázás? 
 
- Mindenképpen volt bennünk egy olyan szándék, hogy az akusztikus és a mesterséges hangok kontrasztot alkossanak. Ezért is vettük fel a dobot a Magyar Rádió nagytermében, mert ebben a térben adott volt egy abszolút természetes kamarahangzás, viszont ami a lemezen mesterséges, az direkt nagyon elektronikus hangzású. Erre talán a legjobb példa a The Prophet Is A Fool, ahol egy operaénekesnő gyönyörűen csengő hangját egy szikár electro dobbal párosítjuk, vagy a Dorian Gray’s Dilemma, amiben egy akusztikus zongora keveredik egy nagyon savas analóg szintivel. Ilyenfajta ellentétpárok tehát mindenképpen vannak, de az album nem kifejezetten ezeken alapszik, hanem sokkal inkább azon, hogy szerettünk volna kicsit a földtől elrugaszkodott dolgokról beszélni. A kiindulópontot az a szám jelentette, ami először még lemezcímesélyes is volt: a Rock’N’Roll Goes To The Girls. De ez túlságosan determinálta volna a lemezt, mert azért nem csak a rock’n’rollról van itt szó, és nem csak a lányokról. Viszont innen tovább gondolkodva jutottunk el ahhoz, hogy a lemez mottójául választott versszak („a rock and roll csak a lányoké / a fiúk már másról beszélnek / mi elvegyülünk a levegővel / akik nem tudnak járni, majd repülnek” – a szerk.) utolsó sora legyen a cím. Tulajdonképpen ez a sor az, ami átfogóan kifejezi a lemez koncepcióját, vagyis azt, hogy szeretnénk természetfeletti, vagy legalábbis szürreálisabb témák felé fordulni. 
 
- Eszerint az új album egyfajta eltávolodás is egyben a nagyon is urbánus Local Broadcast világától? 
 
- Igen, egyfajta kivonulás az urbánus zenei skatulyák alkotta előítéletekből, ahová anno belekerültünk. Ezen a lemezen nem arról van szó, hogy mi városlakók mindenféle instant benyomásokkal és hatásokkal rendelkezve összegyúrunk nektek valamit, hanem arról, hogy – talán a korunkból fakadóan is – elkezdtek minket kevésbé racionális dolgok érdekelni. Ezért is használtunk például liturgikus énekhangokat, és így születtek olyan a vallással, mint absztrakcióval foglalkozó témák, mint a The Prophet Is A Fool, a Séance, vagy a Without Shades. De a Wings Of Love is egy ilyen dal, amit nagyon sokan félreértelmeznek – nem a szerelem szárnyairól van szó, hanem magáról a szeretetről. Klisészerűen hangzik, de ebben a számban azért is jelképes a hat lány jelenléte, mert egy összefogást szimbolizál azok között, akik – lévén egymás konkurensei – normális esetben soha nem állnának egy színpadon. De ebben semmiféle üzenet vagy felszólítás nincs, csak annyi, hogy nyitva akarjuk tartani a kapukat – végleg. 
 
- Az új lemez legtöbb számában Ligeti György énekel, aki The Puzzle nevű rockzenekarával néhány éve Londonba tette át a székhelyét. Te soha nem gondoltál arra, hogy a Zagar könnyebben érvényesülne, ha nem Magyarországon élnétek? 
 
- Nem hiszem, hogy ahhoz, hogy a zenénk külföldre is eljusson, feltétlenül egy másik országban kellene élnünk. Ha nagyon akarnak látni minket, akkor persze szívesen kimegyünk koncertezni, de ahhoz, hogy egy „buzz” (pezsgés, érdeklődés – a szerk.) kialakuljon körülötted a zenei világban, igazából elég egyfajta kollektív tudatalatti érdeklődés. Egy húszéves japán és egy húszéves magyar fiatalt akár ugyanazok a dolgok is érdekelhetik, függetlenül a földrajzi elhelyezkedéstől. Persze azt nehéz elérni, hogy te zenéd legyen az a dolog, és téged találjanak meg – de ez már nem a mi hatáskörünk.