Természetesen a főnök csapata is kitesz magáért, újabb és újabb vérgőzös, perverz vagy borzalmas bűneset elkövetőjét verik bilincsbe a 45. percben. A team koedukált természetesen, mindig friss, agyilag penge, tök elegáns csajok állapítják meg, kit hogyan erőszakoltak meg vagy szúrtak hátba, és snájdig, belátó, kedves srácok derítenek fényt piszlicsárénak tűnő apró titkokra. A gyanúsítottak sokkal inkább a gyarló, emberi világhoz közelebb álló lények, de úgy tűnik, mindenki bűnrészes, esendő, kihasználható és megvesztegethető. A történet szépen kerekedik, a forgatókönyv meg szándékolja keverni a nézőt, mindenkit meggyanúsít, akinek köze van az ügyhöz. Cseles! Jelenetek a múltból, hatásvadász snittek a tett helyszínéről, balladai homály, idegesítő hangok. Szívdobogás felgyorsul, reklám.  
 
Mivel a műsoridő rövid, nincs mód a mesélésre, merengésre, bár az aktuális halott fején csócsáló kukacok és légylárvák - vagy mi a manók, most kellene felkeresni Winkler Róbert nagyvárosi természetbúvárt és műsorvezetőt, hogy segítsen - szemlélése nem is túlzottan romantikus dolog. A klipszerű történetmesélés viszont a ló túloldala - ha már az állatvilágnál tartunk -, félpercenként váltanak a jelenből a múltba. Ennek ellenére a történetekkel az agyunkat nem dolgoztatják agyon, minden, ami történhetett a rablásnál/gyilkosságnál/egyébnél, készen kapható, beleteszik a szánkba, de egy sorozattól ne is várjon kreatív feladatot az ember. 
 
Kellemesen kikapcsol, némi humorral fűszerezve nevetett, riogat egy keveset, de igazán visszafogottan, mindezt - többnyire - jó kis bulis zenei aláfestéssel. Nem is lehet túl komolyan venni, úgyis tudja mindenki, hogy a végén a gonosz elnyeri méltó büntetését örökre.