A három veterán amerikai zenész-producer és a skót Angelfish-ből lenyúlt énekescsaj kilencvenes évek közepén feltűnt csodacsapatának videogyűjteménye a számsorrendet tekintve majdnem tökéletesen megegyezik a válogatáslemez tartalmával (csak a #1 Crush és az It's All Over But The Crying jelenti a mínuszt, mivel ezekhez nem készült klip), tehát a DVD-n sem szerepelnek a CD-ről lehagyott sikerszámok, az Androgyny és a Breaking Up The Girl (pedig ezekhez elég emlékezetes vizuális kíséret tartozott), valamint a Bleed Like Me albumról való utolsó kislemezdalok (Sex Is Not The Enemy, Run Baby Run). Ezt leszámítva szép, katonás, kronologikus sorrendben vonul fel a teljes Garbage-életmű, melynek mozgóképes vetületét is némi játékos bizarrság és perverzitás jellemzi a modern cool alapállás mellett. 
 
Az első két albumot reprezentáló videók túlnyomó részét a kilencvenes évek két emblematikus kliprendezője, a francia Stéphane Sednaoui és a grunge esztétikájával (elsősorban a Nirvana Smells Like Teen Spiritjével) elhíresült amerikai Samuel Bayer tartotta kézben. Az előbbitől a szubjektív kamerás fekete-fehér Queer a legsikerültebb, míg a utóbbi képi világára különösen jellemzőek a gigantikus, kietlen hátterek, a rikító, természetellenes színek, a villámgyors közeli/távoli vágások és a groteszk figurák, és mindez tökéletesen működik az olyan korai klasszikusoknál mint az Only Happy When It Rains vagy a Stupid Girl. A színpompás kínálatból említésre méltó a Garbage-videográfia legmeghökkentőbb darabjának számító Push It (Andrea Giacobbe rendezésében), a James Bond-betétdal stílszerű koncepcióval ellátott kisfilmje (The World Is Not Enough), illetve a láthatatlansággal játszó Cherry Lips (Go Baby Go), amelyben Butch Vig helyén például egy öltöny és egy hozzátartozó napszemüveg dobolása látható. A 2005-ös Bleed Like Me albumhoz tartozó klipeket Sophie Muller forgatta le, és ezekhez – a lemez koncepciójához is illeszkedve – a korábbiaknál egyenesebb vonalvezetés, egyszerűbb képi világ tartozik (a kiváló brit rendezőnő jegyzi az Absolute Garbage válogatáshoz készült új dal, a Tell Me Where It Hurts hatvanas éveket idéző videóját is).
QQQQ 
 
EXTRÁK 
 
Egy kimerítő (igazán kimerítő, több mint egyórás) dokumentumfilm, a Thanks For Your Uhh, Support, mely a zenekar karrierjét átfogja. Egy 2005-ös koncert színpadra lépés előtti pillanataival indul, majd számtalan interjúrészlet, MTV-híradás, stúdiófelvétel, ellesett backstage-pillanat összevágása nyomán összeáll a teljes Garbage-sztori, a megalakulás pillanatától egészen a Bleed Like Me turnéjának utolsó koncertállomásáig. Kiderül többek közt, hol és hogyan találkozott a három faszi először Shirley Mansonnal, megtudhatjuk hogy Butch Vig volt az elnöke a madisoni Roxy Music-fanclubnak, amely összesen hét tagot számlált, beleshetünk a promofotózásokba és a tévés fellépések kulisszái mögé, a legendás Smart Studios termeibe, sőt még Shirley gardróbjába is, valamint tanúi lehetünk rádióinterjús hülyüléseknek, számtalan tipikus turnépillanatnak és annak, amikor a White Stripes vezére, Jack White a detroiti koncert backstage-ében bevallja, melyik a kedvenc Garbage-száma (a Cherry Lips).
QQQ 
 
2007  Hossz: 63 perc  Kiadó: Warner Music  Hang: angol 5.1