Fellépők

Kedvenc helyek

Ian Brown: The World Is Yours
|
est.hu:
9/10
|
olvasói:
8/10 (25)
(Polydor / Universal)

A néhai Stone Roses együttes 1997 óta szólóban nyomuló énekese, Ian Brown négy album (Unfinished Monkey Business – 1998, Golden Greats – 1999, Music Of The Spheres – 2001, Solarized - 2004) után 2005-ben The Greatest című slágerválogatással tekintette át szólókarrierjét. Most pedig egy újabb pazar lemezzel folytatja azt – egy politikus modern soul albummal, a Sex Pistols zenészeinek és Sinéad O’Connornak a jelképes támogatásával.
Az 1963-as születésű Ian Brown sosem rejtette véka alá véleményét: már az első Stone Roses-album legártalmatlanabbul csilingelő folkdalocskájában, az Elizabeth My Dearben is a brit uralkodó trónfosztását követelte, szólókarrierjét az űrkutatás hadiipari összefonódását gúnyoló My Starral kezdte, legutóbbi albumának utolsó soraival a terrorfenyegetettségre hivatkozó szabadságjog-nyirbálás ellen szólalt fel a Kiss Ya Lips (No I.D.)-ben, de a 2005-ös válogatáslemezhez készített új dala, az All Ablaze is az intézményesített vallást támadta. The World Is Yours című új albumán most a szokásosnál is politikusabb, az egyháznak több dalban is nekimegy (a Some Folks Are Hollow-ban például a poptörténet leghíresebb anti-pápistájával, Sinéad O’Connorral énekeltet vokált), a szabadság és az összefogás dicséretét zengi, hevesen perlekedik a saját fiatalságát kriminalizáló, idióták, képmutatók és háborús uszítók uralta világgal, míg a lemez végére tett Illegal Attacks című briliáns kislemezdallal konkrétan a közel-keleti konfliktusról és az amerikaiak melletti brit szerepvállalásról mond sommás véleményt („So what the fuck is this UK / gunnin’ with this US of A” – szól a dal felütése, míg a vokálozni visszatérő Sinéad a legvégén egy bibliai szövegsort ismételget egymagában: „Mi dolog, hogy népemet összezúzzátok, és a szegények orcáját összetöritek?”). 
 
A durva témákat a lehető legszebb és legpuhább zenei kíséret ellenpontozza: bár két-két dalban besegítenek a Sex Pistols őspunkjai (Steve Jones gitáros és Paul Cook dobos) és a manchesteri rocktörténet két jeles basszistája (Paul Ryder a Happy Mondays és Andy Rourke a Smiths egykori tagságából), a lemezt zeneileg a programozott groove-os alapokon hömpölygő vonószenekar uralja, mintha a régi Massive Attack vonósokban fürösztött triphopjának popverzióját hallanánk. Brown eddigi legjobb szólómunkájához, a 2001-es Music Of The Spheres albumhoz és annak F.E.A.R. című csúcsdalához tért vissza mintáért, de ezt a „beats & strings” alapépítményt most hangsúlyos soul hangzással dúsítja – már a címadó nyitódal is úgy indul, mintha egy hetvenes évek elejéről való soul lemezt raktunk volna be a lejátszóba! Ez nem véletlen: Ian Brown a néhai soul próféta, Marvin Gaye klasszikus protest konceptalbuma, a vietnámi háborúra és a korabeli társadalmi problémákra reagáló 1971-es What’s Going On előtt tiszteleg a maga szerényebb eszközeivel. 
Déri Zsolt
2007.10.08
|
Új hozzászólás
Név: E-mail:
Hozzászólás:
Ismételd meg:


2012. február 12., vasárnap

Lívia, Lídia
Tagok: túl az 1 millión