(CLS)
A Yonderboi-féle Shallow And Profound album és turné kísérőzenekarából a billentyűvirtuóz Zságer Balázs vezetésével önállósodott Zagar együttes a Local Broadcast című 2002-es bemutatkozás és a 2004-es Szezon filmzene után 2006-ra ígérte a harmadik anyagát (lásd interjúnkat!), de végül 2007-es megjelenés lett belőle – és egy olyan nagy igényű konceptlemez, amit bátran hasonlíthatunk Yonderboi Splendid Isolation albumához. A legelső lemezkritika itt az est.hu-n olvasható.
A Yonderboi-féle Shallow And Profound album és turné kísérőzenekarából a billentyűvirtuóz Zságer Balázs vezetésével önállósodott Zagar együttes a Local Broadcast című 2002-es bemutatkozás és a 2004-es Szezon filmzene után 2006-ra ígérte a harmadik anyagát (lásd interjúnkat!), de végül 2007-es megjelenés lett belőle – és egy olyan nagy igényű konceptlemez, amit bátran hasonlíthatunk Yonderboi Splendid Isolation albumához. A legelső lemezkritika itt az est.hu-n olvasható.
A Zagar tagsága időközben csak annyiban változott, hogy Zságer Balázs, DJ Bootsie, Kovács Andor gitáros és Lázár Tibor dobos mellé az igazi rockfelálláshoz eddig hiányzó basszusgitáros posztra a zenekarvezető öccse, Zságer-Varga Ákos csatlakozott (ő a Puzzle egy korai inkarnációjában is benne volt, de ott játszott Andor mellett az Éhező Apácák nevű kaposvári kollektívában is, melynek egy régi dalszövegéből – „akik nem tudnak járni, majd repülnek” – jön a Cannot Walk Fly Instead albumcím). A vendégénekes ismét a régi barát, a Puzzle-frontember Ligeti György, aki viszont ezúttal nem két, hanem négy dalhoz adta a hangját (míg több számban maga Zságer Balázs is énekel, némi vokódertorzítással). Yonderboi zenekarának énekesnője, Kutzora Edina ezúttal is vállalt egy jelképes szereplést – öt további „underground díva”, Hodosi Enikő (Neo), Németh Juci (ex-Anima), Péterfy Bori (ex-Amorf Ördögök), a seregnyi elektronikus projektben közreműködő Judie Jay és a ghánai származású MC-lány, Sena társaságában hallható a lemezt beharangozó Wings Of Love című dal kórusában. Az album hangzásának kikeverésében ezúttal is Deutsch Gábor (Anorganik) segédkezett.
Az ellentétpárok (hideg/meleg, észak/dél, akusztikus/elektronikus, analóg/digitális, fiatalság/öregség, múlt/jövő stb.) mentén szerveződő, és azokat összebékíteni vágyó album szimmetrikus, réteges szerkesztésű. A borzongató csuháskórussal Séance, a bibliai idézetet és klasszikus éneket electro ritmusokkal és U2-s gitárhangokkal összegyúró groove-os The Prophet Is A Fool („bolond a próféta, őrült a léleknek embere a te vétked sokasága miatt és mert akkora a gyűlölség”), illetve a Bob Dylant és Jim Morrisont – sőt Ligeti énekének Suede-manírjaival közvetve még David Bowie-t is – megidéző Rock’N’Roll Goes To The Girls nyitóblokkja távoli párban áll a zárórésszel, az énekes lányok Jimi Hendrix-i szeretetüzenet köré épített kórusával (Wings Of Love) és a harangkongással indított lassú bluesos záródarabban visszatérő vokálokkal (Without Shade). A DJ Bootsie leghangsúlyosabb szkreccseit tartalmazó hármas blokk (a latinos ritmikát hűvös vokodereffekttel ütköztető North Pole Samba, a filmrendező Peter Greenaway XVII. századi festmények ihlette operájának szövegéből kiemelt – a lemezborítóra is felkerült – idézetre épülő Escape From Earth, illetve a kettő közti rövidke átmenetet képező Love And Strangeness) a Föld és az univerzum léptékében gondolkozik, míg az album átellenes részén az egyén áll a középpontban: a fiatalságának és szépségének megőrzéséért a lelkét is eladó Oscar Wilde-antihős vívódását (Dorian Gray’s Dilemma) a Szépek és bolondok című régi magyar film öregfiúinak filozofálgatása köríti (a dubos, triphopos Three Seasons Fall és Longing For Solitude).
Ami a lemez központi magját illeti, az eddigi rétegeknél kevésbé fajsúlyos: lényegében három popdal. A zenekarvezető vokóderes énekét használó Learn To Fall a triphopot ötvözi a David Gilmour-féle Pink Floyd-hagyományokkal (az analógiát ehhez az Archive együttes vagy Ian Brown hasonló dolgai nyújtják), majd a hetvenes évek tengelyén a Floydtól a funk felé orientálódó gúnyos The Snobban már Ligeti György énekel (két másik hazai indie rock zenekar, a Supersonic és a Jacked frontembereinek háttérvokáljával), ahogy ő viszi az album legtempósabb és legslágeresebb számát, a gitárhangjaival ismét a U2-iskolát idéző Never The Same-et is.
A közös háttér, a filmes ihletés, a koncepciózus szerkesztés, az angol dalszövegek, az indie/undergound szcénából hívott vendégek, a vokális dominancia és dalforma felé közelítés természetesen rokonítja az új Zagar-albumot a legutóbbi Yonderboi-lemezzel. A 72 percben 14 – átlagban öt percnél is hosszabb – számot felvonultató Cannot Walk Fly Instead kompaktság és összefogottság tekintetében ugyan nem éri a Splendid Isolation szintjét, de az organikusabb, élőbb, „zenészibb” megszólalás kárpótolhat minket.
Az ellentétpárok (hideg/meleg, észak/dél, akusztikus/elektronikus, analóg/digitális, fiatalság/öregség, múlt/jövő stb.) mentén szerveződő, és azokat összebékíteni vágyó album szimmetrikus, réteges szerkesztésű. A borzongató csuháskórussal Séance, a bibliai idézetet és klasszikus éneket electro ritmusokkal és U2-s gitárhangokkal összegyúró groove-os The Prophet Is A Fool („bolond a próféta, őrült a léleknek embere a te vétked sokasága miatt és mert akkora a gyűlölség”), illetve a Bob Dylant és Jim Morrisont – sőt Ligeti énekének Suede-manírjaival közvetve még David Bowie-t is – megidéző Rock’N’Roll Goes To The Girls nyitóblokkja távoli párban áll a zárórésszel, az énekes lányok Jimi Hendrix-i szeretetüzenet köré épített kórusával (Wings Of Love) és a harangkongással indított lassú bluesos záródarabban visszatérő vokálokkal (Without Shade). A DJ Bootsie leghangsúlyosabb szkreccseit tartalmazó hármas blokk (a latinos ritmikát hűvös vokodereffekttel ütköztető North Pole Samba, a filmrendező Peter Greenaway XVII. századi festmények ihlette operájának szövegéből kiemelt – a lemezborítóra is felkerült – idézetre épülő Escape From Earth, illetve a kettő közti rövidke átmenetet képező Love And Strangeness) a Föld és az univerzum léptékében gondolkozik, míg az album átellenes részén az egyén áll a középpontban: a fiatalságának és szépségének megőrzéséért a lelkét is eladó Oscar Wilde-antihős vívódását (Dorian Gray’s Dilemma) a Szépek és bolondok című régi magyar film öregfiúinak filozofálgatása köríti (a dubos, triphopos Three Seasons Fall és Longing For Solitude).
Ami a lemez központi magját illeti, az eddigi rétegeknél kevésbé fajsúlyos: lényegében három popdal. A zenekarvezető vokóderes énekét használó Learn To Fall a triphopot ötvözi a David Gilmour-féle Pink Floyd-hagyományokkal (az analógiát ehhez az Archive együttes vagy Ian Brown hasonló dolgai nyújtják), majd a hetvenes évek tengelyén a Floydtól a funk felé orientálódó gúnyos The Snobban már Ligeti György énekel (két másik hazai indie rock zenekar, a Supersonic és a Jacked frontembereinek háttérvokáljával), ahogy ő viszi az album legtempósabb és legslágeresebb számát, a gitárhangjaival ismét a U2-iskolát idéző Never The Same-et is.
A közös háttér, a filmes ihletés, a koncepciózus szerkesztés, az angol dalszövegek, az indie/undergound szcénából hívott vendégek, a vokális dominancia és dalforma felé közelítés természetesen rokonítja az új Zagar-albumot a legutóbbi Yonderboi-lemezzel. A 72 percben 14 – átlagban öt percnél is hosszabb – számot felvonultató Cannot Walk Fly Instead kompaktság és összefogottság tekintetében ugyan nem éri a Splendid Isolation szintjét, de az organikusabb, élőbb, „zenészibb” megszólalás kárpótolhat minket.
