Ahogy az utóbbi évek legjobb – szintén zsánerkeverő – brit krimisorozatában, a címét is egy Bowie-számtól kölcsönző Life On Marsban, úgy a tévésorozatok felől érkezett Wright-Pegg-Frost triász zsarufilmjében is a hetvenes évek zenéje, elsősorban a glam rock az uralkodó. A Hot Fuzz filmzenelemezén – melynek itt most a nálunk is kapható eredeti európai kiadását szemlézzük, nem az amerikai piacra jócskán megrövidített verzióját – akad kései beatzene a Kinkstől (Village Green Preservation Society), a Move-tól (Night Of Fear) és a Troggstól (I Can't Control Myself), röhejes horror-pszichedélia az egyslágeres The Crazy World Of Arthur Brown projekttől (a filmben csak pár másodpercre felbukkanó, már ott is poénnak szánt Fire), doborgia Cozy Powelltől (Dance With The Devil), és persze vagány glam rock a T. Rextől (Solid Gold Easy Action) és a Sweettől (Blockbuster), sőt a glamből a trappolást és a vastag sminket átmentő Adam Ant (Goody Two Shoes), illetve a szintén trappolós számmal szereplő XTC (Sgt. Rock) révén egészen a nyolcvanas évek hajnaláig is eljutunk.  
 
A mai mezőnyt elsősorban a hetvenes évek zenéjét alapul vevő előadók képviselik: a Marc Bolan-kinézetű frontemberrel bíró Fratellis a Costello Music sikeralbum aktuális kislemezdala, a Baby Fratelli mellett a már említett T.Rex-szám feldolgozásával is szerepel, a Supergrasstól a drogozgató tinik és a rendőrök közti meccs vesztes oldalát megéneklő Caught By The Fuzz hallható (mely címe miatt is kötelező választás volt), az általában törékeny Eels itt a mocsár-rockos oldalát mutatja (a 2001-es Souljacker album címadó dalával), a reszelőshangú amerikai blues-rocker, Jon Spencer pedig megkapta a hálás feladatot, hogy breakbeat alapokon elkárogja a film rövid szinopszisát a Here Come The Fuzzban (érdemes továbbá megemlíteni azt is, hogy a tengerentúli rendezőhaver, a filmzeneszerzői babérokra is törő Robert Rodriguez egy jelképes félperces horrorzene-motívummal hálálja meg Wrightnak a Grindhouse projektben való apró közreműködését). A filmzenelemezt – melynek dalait a brit mashup-DJ, Osymyso dialógusrészletekkel színezve kötötte egymásba – a Vaskabátok aláfestő muzsikáját jegyző David Arnold kompozíciói keretezik: nyitásként a főcímzenét halljuk, a végére csapva pedig tömbösített formában, 23 perces szvitként kapjuk meg a fő zenei témákat, melyek a filmben felhasznált összes műfaj zeneszerzési közhelyeit tökéletesen felmondják (bár nem biztos, hogy sok rockrajongói másodjára is nekiesne ennek a néhol bombasztikus, máshol meg hajmeresztő blokknak).