Kovács László, a magyar származású világhírű operatőr hosszan tartó, súlyos betegség után vasárnap hajnalban halt meg Beverly Hills-i otthonában. A hírt személyesen a művész özvegye közölte telefonon Vagyóczky Tibor operatőrrel. 
 
Kovács László 1952 és 1956 között végezte el a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskola operatőr szakát Illés György tanítványaként, és még abban az évben emigrált, azóta pedig az Egyesült Államokban élt és dolgozott. 
 
1956-ban operatőr tanulótársával, későbbi kollégájával, Zsigmond Vilmossal egy bevásárlószatyorba rejtett kamerával filmezték a forradalom eseményeit. 1956 végén elhagyták az országot azzal a csaknem tízezer méternyi filmanyaggal, amelyen a felkelést és a fegyveres összecsapásokat rögzítették. Ausztriába menekültek, ahol a felvételeket feldolgozták, és azt egy producer megvette (az alkotás 1961-ben került adásba a CBS amerikai televízióban). 
 
Zsigmond Vilmos társaságában 1957-ben érkezett az Egyesült Államokba Kovács, ahol hat év múlva mindketten megkapták az amerikai állampolgárságot. Erről az időszakról készít jelenleg dokumentumfilmet James Chressanthis rendező a következő címmel: Laszlo & Vilmos: The Story of Two Refugees Who Changed the Look of American Cinema (László és Vilmos – Két menekült története, akik megváltoztatták az amerikai mozi látásmódját). 
 
Kovács László 1958 és 1967 között a Los Angeles-i Biztosító Intézet alkalmazottjaként dolgozott, majd a seattle-i tévélaboratórium munkatársa lett. Dolgozott gyermekfotósként is, majd Hollywoodban Zsigmond Vilmos segédoperatőre lett. Később olyan rendezőkkel dolgozott együtt, mint Bogdanovich, Altman, Lester, Malle. 
 
Kovács László 1967-ben lett operatőr, és olyan emlékezetes filmekben dolgozott, mint a Szelíd motorosok (1969), az Öt könnyű darab (1970), az Alex Csodaországban (1970), Az utolsó mozielőadás (1971), a Mi van, doki? (1972), a Papírhold (1973), a Huckleberry Finn (1974), a New York, New York (1977), az Édenkert a sikátorban (1978), a Frances (1982), a Szellemirtók (1984), a Kasszafúrók (1984), a Maszk (1985) és a Két hét múlva örökké (2002). 
 
Munkáját többször ismerték el a filmszakma jelentős díjaival; megkapta az Amerikai Filmakadémia életműdíját is. 1998-ban elnyerte a Camerimage fesztivál, 2005-ben pedig a Magyar Operatőrök Társaságának életműdíját. Ez utóbbit, a Legenda-díjat 2005 októberében Budapesten, az Aranyszem Operatőr Fesztiválon személyesen vette át mestere, Illés György, valamint Tóth János és Zsigmond Vilmos társaságában. 
 
2006 novemberében, az 56-os forradalom 50. évfordulóján rendezett újabb Aranyszem Fesztiválon is ott volt a Legenda-díj, vagy ahogy akkor nevezték: A forradalom szeme-díj (Arriman-díj) kitüntetettjei között – ekkor azok az operatőrök részesültek ebben az elismerésben, akik 1956-ban az utcákon voltak, és az eseményeket kamerával rögzítették. Kovács Lászlót 2006 decemberében a Santa Fé-i filmfesztiválon is életműdíjjal tüntették ki. 
 
 
 
(index.hu)