Az Oasis népbarát slágerességét a Primal Scream hipnotikus dance-rockjával felturbózó (így az általuk megidézett korábbi együttesek erényeit is buliba rántó) Kasabian a 2004-es címnélküli bemutatkozó album és a szintén milliós eladással dicsekvő 2006-os Empire révén napjaink egyik legjelentősebb tényezőjének számít a brit gitárzenei színtéren. A közép-angliai Leicesterből indult zenekarból az est.hu-nak a sármos frontember, az 1981-es születésű Tom Meighan nyilatkozott, aki a Glastonbury Fesztivál nagyszínpadán és a londoni Wembley Stadionban zajló Live Earth szuperkoncerten is nyolcvan-százezres tömegeket énekeltetett meg – a két nagy rendezvény közé eső héten pedig ugyanolyan lelkesen tette ugyanazt századannyi emberrel a Petőfi Csarnokban.
Linkek
Kapcsolódó cikkek
- Az elmúlt hétvégén Glastonburyben a világ legnagyobb fesztiváljának egyik fő fellépőjeként játszottatok, az elkövetkező hetekben pedig olyan óriási rendezvényeken léptek fel, mint a Live Earth vagy a skóciai T In The Park. Fura, hogy ezek között eljöttök Magyarországra meg Romániába egy-egy kis koncert miatt.
- Voltunk Szerbiában is néhány napja, a Red Hot Chili Peppers előzenekaraként. Gondoltuk, ha már erre leszünk, miért ne mozogjunk ezekben az országokban is – hogy koncertezzünk, csak hogy játsszunk itt is, ennyi az egész.
- A Club Foot című klipeteket 2004-ben nálunk forgattátok, egy elhagyott laktanyában. Mire emlékszel Budapestből?
- A nagy várra emlékszem, de amúgy nem sokra, mert csak két-három napot voltunk itt, és végig forgattunk, amikor meg nem, akkor a hotelszobában voltunk meg a bárban, szóval nem nagyon maradt időnk kimozdulni. A belvárosban laktunk, az Operaház közelében.
- Vidéken nem is jártatok?
- Nem. Csak Budapesten.
- Ha már vidékről van szó: előnyt vagy hátrányt jelentett, hogy a Kasabian vidéki zenekarként indult, és nem valamelyik nagyvárosból, nem valamelyik zenei központból, mint London, Manchester vagy Glasgow?
- Azt hiszem, ez inkább előny volt nekünk. Sőt mióta előmásztunk onnan, az emberek jobban odafigyelnek arra a régióra, az East Midlands-i meg West Midlands-i zenekarokra. Van most például egy remek fiatal együttes, The Enemy a nevük, Coventryből jöttek, ami húsz mérföld tőlünk. Vagy ott van a Twang, ami Birminghamből, az kábé 40 mérföld tőlünk. Kinyílt Anglia közepe, a lemezcégek jobban odafigyelnek, szóval mindenképpen nyertünk a végén.
- Ti is az utóbbi évek brit gitárzenei fellendülésével tűntetek fel, de eléggé elkülönültök a mezőnytől, a hangzásotokat és a kiállásotokat tekintve is. Ebben is szerepe volt annak, hogy nem valami nagy zenei központból érkeztetek?
- Igen, pontosan. Abszolút külön állunk. Nem vagyunk és sosem voltunk semmilyen mozgalom, vagy színtér részesei. Londonban vagy Glasgow-ban talán más lett volna, de mi a saját magunk erejéből lettünk azok, akik vagyunk.
- 1999 táján indultatok, de csak 2004-ben ismert meg titeket a világ. Mi történt a közben eltelt fél évtizedben?
- Igazából már ’97-ben kezdtük, én, Serge (Sergio Pizzorno gitáros-vokalista) meg Chris Edwards (basszusgitáros), de akkor még Saracuse volt a nevünk, és csak később, azt hiszem, 2001 körül lettünk Kasabian. Szóval igazából már tíz éve vagyunk együtt. Abból az időből jöttünk, amikor a britpop még életben volt. Masszív hatás volt számunkra az Oasis, a Supergrass meg a többi britpop zenekar, sőt akkor a Radiohead is.16-17 évesek voltunk akkoriban. Aztán a britpop hirtelen meghalt, az Oasis eltűnt egy időre, mi meg elkezdtünk hallgatni mindenféle más zenéket, pszichedelikus dolgokat, főleg Serge, krautrock zenekarokat, mint a Neu! meg a Can, de funkot is sokfélét, meg sok prog-rockot, Rolling Stones-féle rhythm & bluest, meg más hatvanas évekbeli zenekarokat, mint a Pretty Things és a Beatles, meg hetvenes évekbeli Bowie-t, meg természetesen a punk is bejött, szóval így egyre jobban kinyílt a tudatunk, és befogadtunk minden hatást. Érdeklődtünk minden zene iránt, a zene különféle aspektusai iránt. Befogadtunk mindent, klasszikus kórusműveket vagy relaxációs zenéket, még azt a kurva rave-t is, funkot, technót, vagy bármit amit hallottunk…
- Hogyan kristályosodott ki ebből a Kasabian saját hangzása?
- Azt hiszem, végül csak összeolvasztottunk mindent, egy kis funkot, egy kis rock’n’rollt, himnikus nagy kórusokat, ahogy az egész lazán adta magát, ahogy jó volt a vibe. Ahogy nőttünk és fejlődtünk, végül összeolvadtak nálunk a különféle hatások. Azóta pedig csak egyre jobbak lettünk abban, amit csinálunk, legalábbis azt hiszem. A legújabb dolgaink például, amik már a legutóbbi lemez, az Empire óta születtek, hihetetlenül jól hangzanak.
- A 2004-es bemutatkozó albumotok idején még a Primal Scream hatása volt a legszembetűnőbb nálatok…
- Igen, az egy olyan zenekar, amelyik mert elektronikát használni, kísérletezni. Hát mi is kísérleteztünk rendesen. Az első albumunk nagyon hallucinogén, elszállós pszichedélia. Ez annak tudható be, hogy sok füvet szívtunk, mindannyian folyamatosan be voltunk tépve abban az időben. Ott van a dalokban: a Cutt Off, a U-Boat, az I.D. vagy az L.S.F. tiszta fű – fű és gomba. Jól hallhatod, hogy rengeteg marihuána volt bennünk, rengeteget szívtunk, amikor azt a lemezt csináltuk. A második albumnál ez már nem volt fontos, mivel felnőttünk, több szabadságra tettünk szert, jobbak lettünk zenészként és a dalok felépítésben is, de az első albumon ott van ez a fiatalos attitűd – az nagyon-nagyon marihuána-lemez. De nincs ezzel semmi baj, szeretem.
- A Primal Screamnél is lehetett érezni, melyik lemezen éppen miféle befolyás alatt voltak.
- (nevet) Hát igen, ők aztán beszarás, hogy mennyi drogot fogyasztottak!
- Az első album után, 2005-ben a másik nagy példaképetek, az Oasis előzenekaraként turnéztatok.
- Igen, és nagyon jó barátok is lettünk. Az az amerikai Oasis-turné nagy iskola volt számunkra, nagyon tanulságos. Tudod, Amerikába nem könnyű betörni, nem nagyon játsszák a rádiók az olyan zenét, mint a miénk. Megijedtek tőlünk, mert a számaink nem olyanok, mint egy tipikus Snow Patrol-dal, nem könnyű rádióbarát zene. Egy olyan szám, mint az Empire, rémisztő nekik. Pedig nem is politikai célzás van a cím mögött, az Empire nem is kifejezetten politikus cucc. Az empire szót mi arra használjunk, ami klassz dolog: királyság! A mi szlengünkben, egymás között így mondjuk. Tudjuk, hogy elég arrogáns dolog egy lemeznek a Királyság címet adni…
- …de ha egyszer tényleg király!
- Pontosan! (vigyorog)
- A második albumotokat már egy stabil dobossal, a turnékon bevált Ian Matthewsszal vettétek fel, de mire az Empire megjelent, addigra el is vesztettetek egy tagot: a Kasabian egyik zeneszerzője, a gitáros-billentyűs Chris Karloff távozott a zenekarból. Az ő elvesztése nagy trauma volt?
- Amikor Chris Karloff még velünk volt, lényegében ő dolgozta ki a zenét: Serge írta a dalokat, Chris tette hozzá a különféle rétegeket. De idővel néhány dolog félresiklott a zenekarban, velünk. Elvesztettük egy tagunkat, de előfordul az ilyesmi, ez már csak így megy. Szomorú, hogy ez történt, de végül mindnyájunknak jobb lett így, neki is.
- A második album felvételei után távozott?
- Inkább közben. Fura helyzet volt
- Az ő döntése volt? Vagy a zenekar döntése?
- Nyilvánvaló döntés volt, mindannyiunk között. Borzalmas volt. De tudod, végül is senki nem halt meg, senkit sem adagolta túl magát. Chris teljesen rendben van, ép és egészséges, és boldog: csinálhatja, amit akar.
- Az új albumon a klasszikus rock, a pszichedelikus és glam rock hatása erősödött meg.
- Egyszerűen ezeket hallgattuk, klasszikus rockzenekarokat, például a T.Rexet. Ezek a zenék beleragadnak a füledbe. Amikor Serge kitalálta azt a basszustémát a Shoot The Runnerhez, azonnal bejött nekünk. Nem tudtuk megmagyarázni, de imádtuk.
- A lemezen vonósokat is alkalmaztatok, sőt 2006 októberében még a BBC nagyzenekarával is adtatok egy alkalmi koncertet.
- Nem úgy akartunk vonósokat használni, mint például a Beatles, nem száztagú szimfonikus zenekarban gondolkodtunk. Nem olyan megszólalás akartunk, mint egy brit vidéki kerti zenekar, hanem olyat, mintha a sivatagban lennénk, iráni vagy mit tudom én, örmény vonósokat, igazán koszos hangzást, valami olyasmit, ami rozsdás, de mégis aranyló (a vonósbetéteket Párizsban élő arab zenészekkel rögzítették – a szerk.). Ez sokat hozzátett a lemez hangulatához.
- A harmadik album milyen lesz? Hány új dalt írtatok már hozzá eddig?
- Körülbelül egy fél tucatot. Négy vagy öt már majdnem teljesen készen is van. Hihetetlen, fantasztikus számok. A következő lemez nagy lépés lesz előre: igazi zenei tényező leszünk, egy olyan zenekar, amivel számolni kell! Többé már nem lehet minket nagyszájú részeg huligánok zenekaraként elintézni. Az emberek megadják nekünk a tiszteletet, amikor kell. Az Empire-t úgy adtuk ki, hogy „nesztek, itt van, kapjátok be!”, aztán mindenhonnan azt hallottuk vissza, hogy „tényleg milyen jó ez a lemez!” Komoly kritikusok is térdre borultak, akik elsőre még nem voltak biztosak bennünk, de akkor végre rájöttek... Na, a következő album még nagyobbat fog szólni.
koncertfotók: Csorba Gábor
interjú + interjúfotók:
- Voltunk Szerbiában is néhány napja, a Red Hot Chili Peppers előzenekaraként. Gondoltuk, ha már erre leszünk, miért ne mozogjunk ezekben az országokban is – hogy koncertezzünk, csak hogy játsszunk itt is, ennyi az egész.
- A Club Foot című klipeteket 2004-ben nálunk forgattátok, egy elhagyott laktanyában. Mire emlékszel Budapestből?
- A nagy várra emlékszem, de amúgy nem sokra, mert csak két-három napot voltunk itt, és végig forgattunk, amikor meg nem, akkor a hotelszobában voltunk meg a bárban, szóval nem nagyon maradt időnk kimozdulni. A belvárosban laktunk, az Operaház közelében.
- Vidéken nem is jártatok?
- Nem. Csak Budapesten.
- Ha már vidékről van szó: előnyt vagy hátrányt jelentett, hogy a Kasabian vidéki zenekarként indult, és nem valamelyik nagyvárosból, nem valamelyik zenei központból, mint London, Manchester vagy Glasgow?
- Azt hiszem, ez inkább előny volt nekünk. Sőt mióta előmásztunk onnan, az emberek jobban odafigyelnek arra a régióra, az East Midlands-i meg West Midlands-i zenekarokra. Van most például egy remek fiatal együttes, The Enemy a nevük, Coventryből jöttek, ami húsz mérföld tőlünk. Vagy ott van a Twang, ami Birminghamből, az kábé 40 mérföld tőlünk. Kinyílt Anglia közepe, a lemezcégek jobban odafigyelnek, szóval mindenképpen nyertünk a végén.
- Ti is az utóbbi évek brit gitárzenei fellendülésével tűntetek fel, de eléggé elkülönültök a mezőnytől, a hangzásotokat és a kiállásotokat tekintve is. Ebben is szerepe volt annak, hogy nem valami nagy zenei központból érkeztetek?
- Igen, pontosan. Abszolút külön állunk. Nem vagyunk és sosem voltunk semmilyen mozgalom, vagy színtér részesei. Londonban vagy Glasgow-ban talán más lett volna, de mi a saját magunk erejéből lettünk azok, akik vagyunk.
- 1999 táján indultatok, de csak 2004-ben ismert meg titeket a világ. Mi történt a közben eltelt fél évtizedben?
- Igazából már ’97-ben kezdtük, én, Serge (Sergio Pizzorno gitáros-vokalista) meg Chris Edwards (basszusgitáros), de akkor még Saracuse volt a nevünk, és csak később, azt hiszem, 2001 körül lettünk Kasabian. Szóval igazából már tíz éve vagyunk együtt. Abból az időből jöttünk, amikor a britpop még életben volt. Masszív hatás volt számunkra az Oasis, a Supergrass meg a többi britpop zenekar, sőt akkor a Radiohead is.16-17 évesek voltunk akkoriban. Aztán a britpop hirtelen meghalt, az Oasis eltűnt egy időre, mi meg elkezdtünk hallgatni mindenféle más zenéket, pszichedelikus dolgokat, főleg Serge, krautrock zenekarokat, mint a Neu! meg a Can, de funkot is sokfélét, meg sok prog-rockot, Rolling Stones-féle rhythm & bluest, meg más hatvanas évekbeli zenekarokat, mint a Pretty Things és a Beatles, meg hetvenes évekbeli Bowie-t, meg természetesen a punk is bejött, szóval így egyre jobban kinyílt a tudatunk, és befogadtunk minden hatást. Érdeklődtünk minden zene iránt, a zene különféle aspektusai iránt. Befogadtunk mindent, klasszikus kórusműveket vagy relaxációs zenéket, még azt a kurva rave-t is, funkot, technót, vagy bármit amit hallottunk…
- Hogyan kristályosodott ki ebből a Kasabian saját hangzása?
- Azt hiszem, végül csak összeolvasztottunk mindent, egy kis funkot, egy kis rock’n’rollt, himnikus nagy kórusokat, ahogy az egész lazán adta magát, ahogy jó volt a vibe. Ahogy nőttünk és fejlődtünk, végül összeolvadtak nálunk a különféle hatások. Azóta pedig csak egyre jobbak lettünk abban, amit csinálunk, legalábbis azt hiszem. A legújabb dolgaink például, amik már a legutóbbi lemez, az Empire óta születtek, hihetetlenül jól hangzanak.
- A 2004-es bemutatkozó albumotok idején még a Primal Scream hatása volt a legszembetűnőbb nálatok…
- Igen, az egy olyan zenekar, amelyik mert elektronikát használni, kísérletezni. Hát mi is kísérleteztünk rendesen. Az első albumunk nagyon hallucinogén, elszállós pszichedélia. Ez annak tudható be, hogy sok füvet szívtunk, mindannyian folyamatosan be voltunk tépve abban az időben. Ott van a dalokban: a Cutt Off, a U-Boat, az I.D. vagy az L.S.F. tiszta fű – fű és gomba. Jól hallhatod, hogy rengeteg marihuána volt bennünk, rengeteget szívtunk, amikor azt a lemezt csináltuk. A második albumnál ez már nem volt fontos, mivel felnőttünk, több szabadságra tettünk szert, jobbak lettünk zenészként és a dalok felépítésben is, de az első albumon ott van ez a fiatalos attitűd – az nagyon-nagyon marihuána-lemez. De nincs ezzel semmi baj, szeretem.
- A Primal Screamnél is lehetett érezni, melyik lemezen éppen miféle befolyás alatt voltak.
- (nevet) Hát igen, ők aztán beszarás, hogy mennyi drogot fogyasztottak!
- Az első album után, 2005-ben a másik nagy példaképetek, az Oasis előzenekaraként turnéztatok.
- Igen, és nagyon jó barátok is lettünk. Az az amerikai Oasis-turné nagy iskola volt számunkra, nagyon tanulságos. Tudod, Amerikába nem könnyű betörni, nem nagyon játsszák a rádiók az olyan zenét, mint a miénk. Megijedtek tőlünk, mert a számaink nem olyanok, mint egy tipikus Snow Patrol-dal, nem könnyű rádióbarát zene. Egy olyan szám, mint az Empire, rémisztő nekik. Pedig nem is politikai célzás van a cím mögött, az Empire nem is kifejezetten politikus cucc. Az empire szót mi arra használjunk, ami klassz dolog: királyság! A mi szlengünkben, egymás között így mondjuk. Tudjuk, hogy elég arrogáns dolog egy lemeznek a Királyság címet adni…
- …de ha egyszer tényleg király!
- Pontosan! (vigyorog)
- A második albumotokat már egy stabil dobossal, a turnékon bevált Ian Matthewsszal vettétek fel, de mire az Empire megjelent, addigra el is vesztettetek egy tagot: a Kasabian egyik zeneszerzője, a gitáros-billentyűs Chris Karloff távozott a zenekarból. Az ő elvesztése nagy trauma volt?
- Amikor Chris Karloff még velünk volt, lényegében ő dolgozta ki a zenét: Serge írta a dalokat, Chris tette hozzá a különféle rétegeket. De idővel néhány dolog félresiklott a zenekarban, velünk. Elvesztettük egy tagunkat, de előfordul az ilyesmi, ez már csak így megy. Szomorú, hogy ez történt, de végül mindnyájunknak jobb lett így, neki is.
- A második album felvételei után távozott?
- Inkább közben. Fura helyzet volt
- Az ő döntése volt? Vagy a zenekar döntése?
- Nyilvánvaló döntés volt, mindannyiunk között. Borzalmas volt. De tudod, végül is senki nem halt meg, senkit sem adagolta túl magát. Chris teljesen rendben van, ép és egészséges, és boldog: csinálhatja, amit akar.
- Az új albumon a klasszikus rock, a pszichedelikus és glam rock hatása erősödött meg.
- Egyszerűen ezeket hallgattuk, klasszikus rockzenekarokat, például a T.Rexet. Ezek a zenék beleragadnak a füledbe. Amikor Serge kitalálta azt a basszustémát a Shoot The Runnerhez, azonnal bejött nekünk. Nem tudtuk megmagyarázni, de imádtuk.
- A lemezen vonósokat is alkalmaztatok, sőt 2006 októberében még a BBC nagyzenekarával is adtatok egy alkalmi koncertet.
- Nem úgy akartunk vonósokat használni, mint például a Beatles, nem száztagú szimfonikus zenekarban gondolkodtunk. Nem olyan megszólalás akartunk, mint egy brit vidéki kerti zenekar, hanem olyat, mintha a sivatagban lennénk, iráni vagy mit tudom én, örmény vonósokat, igazán koszos hangzást, valami olyasmit, ami rozsdás, de mégis aranyló (a vonósbetéteket Párizsban élő arab zenészekkel rögzítették – a szerk.). Ez sokat hozzátett a lemez hangulatához.
- A harmadik album milyen lesz? Hány új dalt írtatok már hozzá eddig?
- Körülbelül egy fél tucatot. Négy vagy öt már majdnem teljesen készen is van. Hihetetlen, fantasztikus számok. A következő lemez nagy lépés lesz előre: igazi zenei tényező leszünk, egy olyan zenekar, amivel számolni kell! Többé már nem lehet minket nagyszájú részeg huligánok zenekaraként elintézni. Az emberek megadják nekünk a tiszteletet, amikor kell. Az Empire-t úgy adtuk ki, hogy „nesztek, itt van, kapjátok be!”, aztán mindenhonnan azt hallottuk vissza, hogy „tényleg milyen jó ez a lemez!” Komoly kritikusok is térdre borultak, akik elsőre még nem voltak biztosak bennünk, de akkor végre rájöttek... Na, a következő album még nagyobbat fog szólni.
koncertfotók: Csorba Gábor
interjú + interjúfotók:
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Vélemény|Felhasználási feltételek