Akik az elmúlt két év során élőben is látták az Editors, azoknak már a koncerteken nyilvánvalóvá válhatott, hogy a birminghami együttes – a Joy Division (illetve a Cure, az Echo & The Bunnymen, az R.E.M. és társaik) hagyományai jelentette közös alappontok mellett – alternatívát képvisel New York-i „sötét zsaruk” művészi felhőjárásához és cool eleganciájához képest: az egzaltált új brit plebejus zenekarok közül származó kvartettben ott van a Coldplay (illetve a Doves, az Elbow és társaik) emberközelisége és meleg tónusa, sőt ezáltal még Chris Martinék kereskedelmi potenciálja is. Mindez már az új album hallatán is nyilvánvaló: a Snow Patrol-sikerlemezek (Final Straw, Eyes Open) és a U2-féle How To Dismantle An Atomic Bomb producerével, Jacknife Lee-vel rögzített An End Has A Start epikusabb, monumentálisabb és csiszoltabb is elődjénél, a mély ének és a borzongató gitárok mellett több rajta a billentyűs hang, míg a közeli ismerősök halála, illetve betegsége inspirálta szövegek szeretetet és vigasztalást, elfogadást és megnyugvást hirdetnek. Bizonyos pontokon már nem is az Interpol jut eszünkbe, hanem a hasonló alapokhoz inkább mainstream megközelítéssel nyúló Killers, a Coldplay-hatáson átszűrődve ott van örökségével egy sor fontos előd, például a James együttes is (és persze a fölöttük lebegő atyamester, Brian Eno), míg az R.E.M.-kapcsolat magától értetődő mivoltára maguk Michael Stipe-ék adták a jelképes áldást, mikor nemrégiben bejelentették, hogy következő albumuk produceréül Jacknife Lee-t választják.