Nem vitás: ha az 1973-as születésű Joshua Homme tizenévesen történetesen nem rosszarcú, beszívott rockerekkel lóg naphosszat, és nem rendszeres sivatagi stoner bulikon szocializálódik, akkor tehetsége alapján mára meghódíthatta volna a rádiós slágerlistákat, és egy ünnepelt popzenekar széles körben elismert dalszerző-frontembere lehetne. Persze így sem jártunk rosszul, a Kyuss alapító gitárosaként egy stílusteremtő zenekar kulcsfigurája lett, az elmúlt évtizedben pedig a Queens Of The Stone Age frontembereként próbálja közelíteni egymáshoz a stoner rockot és a klasszikus értelemben vett rockzenét – meggyőző sikerrel. Homme szerencsére nem tud megülni a fenekén, ha épp nem QOTSA-lemez készít, akkor az Eagles Of Death Metal dobosaként rockol (lásd: Death By Sexy), a Desert Sessions sorozatát folytatja, vagy besegít valamelyik zenészhaverjának (az utóbbi években többek között a Mark Lanegan Band Bubblegum, az UNKLE Never, Never, Land, a Mastodon Blood Mountain és Peaches Impeach My Bush című lemezén vendégeskedett, sőt a Killer Queen című tribute albumon is tisztelgett Freddie Mercuryék munkássága előtt), de akármivel is foglalja el magát, abból legtöbbször valami jó sül ki. Az igazi Josh Homme természetesen a QOTSA-lemezeken mutatja meg magát, hiszen az egykori Kyuss-zenésztárs, a basszista-vokalista Nick Oliveri 2004-es kirúgása óta a zenekar a frontember szólóprojektjének tekintendő, még ha Homme az utóbbi néhány évben Troy Van Leuven gitáros és Joey Castillo dobos személyében állandó társakkal dolgozik is együtt.  
 
Az Era Vulgaris albumot nyitó Turnin’ On The Screw mindjárt egy elszállós-pszichedelikus kompozíció a jól ismert tompa, elfojtott gitárokkal, amelyet a feszes, jellegzetes Homme-riffel kezdődő, mániákusan zakatoló kislemez- és klipdal, a beteges emberek tökéletes popslágerének beillő Sick, Sick, Sick követ – a Strokes-frontember Julian Casablancas vokális és gitárszintetizátoros közreműködésével. Az Into The Hollow álomszerű popdal Homme jellegzetes falzettjével, a Misfit Love ipari groove-ja pedig szinte táncra ingerel. Az egyik nagy meglepetés a Make It Wit Chu című szedált blues, amely a legutóbbi Desert Sessions korongon (és a 2005-ös QOTSA-turnét dokumentáló Over The Years… CD+DVD kiadványon) is szerepelt már I Wanna Make It Wit Chu címmel, majd jön egy igazi rock’n’roll-sláger, a kezdő akkordjaival a Nirvana-féle Smells Like Teen Spirit előtt főhajtással adózó, majd éles váltásokkal tagolt 3's & 7's, melyet a zenekar időközben kislemezre is kimásolt. Az album egészen a végéig tartja a magas színvonalat: a River In The Roadba még a régi haver és stabil QOTSA-kültag, Mark Lanegan is betér vokálozni, s mire a zajos záródal, a Run, Pig, Run végére érünk, már biztosak lehetünk benne, hogy a Queens Of The Stone Age egyszerűen nem tud hibázni, ismét kiváló anyaggal öregbítette a stoner rock és persze saját hírnevét. 
 
A lemez különféle kiadásait különféle bónuszdalokkal toldották meg: a hozzánk eljutott CD-verzión az előző albumról lemaradt (elveszett) The Fun Machine Took A Shit And Died hallható, de jobban irigykedhetünk a nagy-britanniai kiadásra, mert azon bónuszként ott van a Nine Inch Nails főnökével, Trent Reznorral felvett szám, mely szintén az Era Vulgaris címet viseli.