Timbaland a Missy Elliott- és Bubba Sparxxx-lemezek, illetve számtalan egyéb kollaboráció (Aaliyah, Destiny's Child, Alicia Keys, Jay-Z, Nas, Snoop Dogg, LL Cool J, Xzibit, Beck, Justin Timberlake stb.) mellett az évek során saját neve alatt is kiadott négy albumot, közülük hármat Magoo nevű rapper haverjával közösen, de ezek a Welcome To Our World című bemutatkozás kivételével nem arattak igazán sikert (ez különösen a 2003-as Under Construction, Part II esetében volt feltűnő, hiszen az Missy Elliott legsikeresebb albumának, az Under Constructionnak a testvérlemezeként készült). Most azonban a fehér popzene piacát is meghódító vicces fekete mackó, akit védencei klipjeiből már az egész világ ismer, világsikerre számító új lemezén rögtön a Nina Simone-féle Sinnerman témájára húzott Oh Timbaland nyitódalban közli, hogy ő a főnök és vele már senki sem kekeckedhet, a Give It To Me című beharangozó No.1 slágerbe – egy hajdani kolléga, Scott Storch elleni gúnyolódásához – maga mellé rántja Furtadót és Timberlake-et, ez utóbbit további két számban is szerepelteti, ahogy a Sexyback (és a Maneater) alapjául szolgáló hangszíneket és effekteket is több dalban elsüti, majd néhány további sztár (a Pussycat Dolls-vezércsaj Nicole Scherzinger, Missy Elliott, Dr. Dre, 50 Cent) és a hűséges Magoo mellett mikrofonhoz juttatja 2006-ban indított új lemezcégének, a Mosley Music Groupnak a reménységeit is (köztük öcsikéjét, a Sebastian név alatt reppelő Garland Mosley-t és a remek hangú énekesnőt, Keri Hilsont).  
 
A Shock Value semmiképpen sem sokkoló hatású, nem kiemelkedő, ám kétségtelenül minőségi, profi, szórakoztató és slágeres lemez, ami ha az indiai egzotikummal színezett 12. számmal (Bombay) véget érne, egy sima hiphop/R&B albumnak minősülne, de nem ér véget: Timbaland a pop után a rockzenéhez is hozzányúl a maradék játékidőben. A második klipdalnak választott Throw It On Me-be a svéd Hives szállítja az ordító éneket és gitárokat, a Time-ba a poszt-punk revival amerikai kirakatzenekara, a She Wants Revenge duó hozza a Joy Division-ízeket, a coloradói OneRepublic együttes pedig remixet kap Apologize című underground sikerdalához (az A Lively Mind című legutóbbi Oakenfold-lemezen is éneklő Ryan Tedder zenekara a Mosley Music Group első rockzenei előadójaként 2007 végén jelenteti meg régóta várt bemutatkozó albumát), a Fall Out Boy azonban Timbaland-csomagolásban is csak egy kalap szar (One And Only). A Shock Value albumot az Elton Johnnal közös 2 Man Show zárja, de furamód a zongoralovagtól csak némi klimpírozás hallható, ének nem, így a dal nem nő fel címéhez. Az utolsó néhány szám pop-rock blokkja mindenesetre jótékonyan feldobja az anyagot, viszont így túl hosszú is lesz – jóval erősebb album születhetett volna, ha Timbaland kidobott volna néhány számot középtájról (meg persze a Fall Out Boy-kollaborációt hátsó fertályból). 
 
A Shock Value nálunk is kapható nemzetközi kiadásán szerepel egy bónuszdal, a Keri Hilson énekével díszített Hello, de a legjobban a nagy-britanniai és japán vásárlók járnak, mert ők a londoni tamil tigrislány, M.I.A. közreműködésével készült Come Aroundot is megkapják további bónuszként (ez utóbbi szám a Give It To Me hozzánk eljutott maxiján is hallható). Akik pedig még további friss Timbaland-kollaborációkra vágynak, Björk vadonatúj Volta albumán is találnak három számot.