(Loog / Universal)
A meghökkentően rövid koncertjeivel és Chris Cunningham rendezte első klipjével (Sheena Is A Parasite) berobbant angol Horrors együttes sajátos rém-punkja a 2006-os címnélküli bemutatkozó EP után már nagylemezen is riogat. Screamin' Jay Hawkins és a Ramones szellemi hagyatéka sminkelt brit huszonévesektől.
A meghökkentően rövid koncertjeivel és Chris Cunningham rendezte első klipjével (Sheena Is A Parasite) berobbant angol Horrors együttes sajátos rém-punkja a 2006-os címnélküli bemutatkozó EP után már nagylemezen is riogat. Screamin' Jay Hawkins és a Ramones szellemi hagyatéka sminkelt brit huszonévesektől.
A Horrors szerencséje az, hogy a bizarr frizurák, a rengeteg smink és a röhejes kosztümök mögött egy olyan zenekar munkálkodik, amelynek tagjai sem a Libertines-féle kocsma-rock, sem a táncolható poszt-punk együttesek vonalát nem akarják követni. Inkább visszanyúlnak olyan mélyre, ahova az utóbbi időben nem sokan mertek: egészen a hatvanas évek kísérletezős garázs-rockjáig, vegyítve egy kicsit a goth stílussal és az abból eredő teátrális horrorkülsőségekkel.
És a leghatásosabb külsőségnek rögtön ott van az első siker, a Sheena Is A Parasite-hoz készült videó. A klip több oldalról is kapott figyelmet: egyrészt ez volt a horror-auteur Chris Cunningham visszatérése a zenei kisfilmekhez (az 1999-es Aphex Twin-féle Windowlicker óta először), másrészt Samantha Morton szerepelt benne, feltételezhetően mint a címszereplő mutánslány, harmadrészt pedig az MTV rögtön be is tiltotta. Ez a sok hűhó majdnem elfedte, hogy a Sheena Is A Punk Rocker című Ramonest-klasszikust pincébe taszító Sheena Is A Parasite a 2006-os év egyik legjobb száma volt: a húszéves frontember, Faris Badwan krákogó éneke, illetve a kompozíció felénél egyszerre belépő orgona- és gitárriff addig sodorta magával az embert, amíg a dal még a lehető legjobb hossznál, kereken a 100. másodpercnél hirtelen véget ért. A Sheena... és a 2006 őszén megjelent The Horrors EP többi száma is valami teljesen őrült, de izgalmas karneváli hangulatot sejtetett, amit szerencsére sikerült maradéktalanul átmenteni az első albumukra is.
Mert a Horrors mindent megtesz, hogy a Strange House anyaga passzoljon mind a zenekar nevéhez, mind a lemez címéhez: a riogató orgonafutamok, az őrült és nagyrészt nehezen dekódolható vokálok, a mély basszusok és a sikítozó gitárok mind frankó kísértetház-hangulatot teremtenek. A zenekar – legendás negyedórás koncertjei alatt nyilván sokat fejlesztett – képessége, hogy számait három perc körül befejezze (ez alól csak az utolsó két szám, az instrumentális Gil Sleeping és az albumot hivatalosan záró A Train Roars a kivétel), garantálja, hogy nehezen unjuk meg ezt a lemezt.
És a leghatásosabb külsőségnek rögtön ott van az első siker, a Sheena Is A Parasite-hoz készült videó. A klip több oldalról is kapott figyelmet: egyrészt ez volt a horror-auteur Chris Cunningham visszatérése a zenei kisfilmekhez (az 1999-es Aphex Twin-féle Windowlicker óta először), másrészt Samantha Morton szerepelt benne, feltételezhetően mint a címszereplő mutánslány, harmadrészt pedig az MTV rögtön be is tiltotta. Ez a sok hűhó majdnem elfedte, hogy a Sheena Is A Punk Rocker című Ramonest-klasszikust pincébe taszító Sheena Is A Parasite a 2006-os év egyik legjobb száma volt: a húszéves frontember, Faris Badwan krákogó éneke, illetve a kompozíció felénél egyszerre belépő orgona- és gitárriff addig sodorta magával az embert, amíg a dal még a lehető legjobb hossznál, kereken a 100. másodpercnél hirtelen véget ért. A Sheena... és a 2006 őszén megjelent The Horrors EP többi száma is valami teljesen őrült, de izgalmas karneváli hangulatot sejtetett, amit szerencsére sikerült maradéktalanul átmenteni az első albumukra is.
Mert a Horrors mindent megtesz, hogy a Strange House anyaga passzoljon mind a zenekar nevéhez, mind a lemez címéhez: a riogató orgonafutamok, az őrült és nagyrészt nehezen dekódolható vokálok, a mély basszusok és a sikítozó gitárok mind frankó kísértetház-hangulatot teremtenek. A zenekar – legendás negyedórás koncertjei alatt nyilván sokat fejlesztett – képessége, hogy számait három perc körül befejezze (ez alól csak az utolsó két szám, az instrumentális Gil Sleeping és az albumot hivatalosan záró A Train Roars a kivétel), garantálja, hogy nehezen unjuk meg ezt a lemezt.
Június 1-3. között egy különleges, királyi lakomának bárki részese lehet a Budavári Libamájfesztiválon.
Copyright © 2012
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Felhasználási feltételek





