Az eredetileg 1981-ben színpadra állított – és a Chicago filmsikere nyomán 2006-ban végre a mozivászonra is eljutó – Dreamgirls musical egy fekete lánytrió hatvanas-hetvenes évekbeli karrierjét állította a középpontba, és elég nyilvánvaló volt, hogy a Dreamettes (vagy ahogy később nevezik: Deena Jones & The Dreams) sztorijához Diana Ross és a Supremes valós története adta az alapot. A csinos Dianát eladhatósági szempontok miatt léptette elő vokalistából fő énekesnővé a detroiti Motown kiadót vezető Berry Gordy, és a trió így háttérbe szorított eredeti frontleányát, a legerősebb hanggal bíró Florence Ballardot néhány évvel később ki is rúgták és lecserélték (a róla – és kis részben Etta Jamesről – mintázott filmbeli Effie-vel ellentétben neki nem jutott nagy visszatérés és happy end : alkoholista lett, gyorsan elszegényedett és 32 évesen szívrohamban elhunyt). Gordy és Diana szerelmi viszonya, az énekesnő hetvenes évekbeli filmes karrierje és diszkóba forduló szólókarrierje szintén valós alapul szolgált a történethez.  
 
1964 elejétől 1970-ig a Supremes uralta az amerikai slágerlistákat (1967-től már Diana Ross & The Supremes név alatt), olyan perfekt soul-pop No.1 sikerdalokkal, mint a Where Did Our Love Go, a Baby Love, a Stop! In The Name Of Love, a Can't Hurry Love vagy a You Keep Me Hangin' On, így igencsak fel volt adva a lecke a musical szerzőinek, a komponista Henry Kriegernek és a szövegíró Tom Eyennek, akik fehér létükre is remek munkát végeztek a fekete terepen: élvezetes stílusgyakorlataik a mai napig megállják a helyüket. Külön érdekesség, hogy a darab férfi sztárénekesének, Jimmy Earlynek a figuráját James Brown, Marvin Gaye és Jackie Wilson alakjából gyúrták össze – naná, hogy az lett a legizgalmasabb szerep a háttérbe szorított énekesnő mellett, így nem véletlen, hogy a legtöbb babért a filmváltozatban is Eddie Murphy és Jennifer Hudson aratta (ez a remek gospel hanggal megáldott lány az American Idol, a tengerentúli Megasztár egyik döntőseként tűnt fel, juthatott a szerephez, illetve azzal az Oscar-díjhoz is). A hatvanas évek elejétől a hetvenes évek közepéig – a doo wop és rhythm & blues alapoktól a soul és funk fénykorán át a funkyig és a diszkóig – nyúló, párhuzamosan a feketék egyenjogúsági törekvéseit is szemléltető sztorihoz a megfilmesítéskor Krieger további betétdalokat is komponált, s azok is méltók a negyedszázaddal korábbiakhoz (a Love You I Do bájos soul-pop, a Patience Marvin Gaye hetvenes évek eleji üzenetes számainak stílusában íródott, a Listen pedig hangkieresztős jutalomjáték Beyoncénak – ezeket az új szerzeményket jelölték Oscarra). Néhány dal a történethez illeszkedve többféle verzióban is szerepel (a One Night Only például Effie monumentális balladájaként és Deena diszkósikereként is), a színész-énekesek hangja mellett a filmzeneanyag hangszerelése és a produceri munka is pazar – szépen oda lehet tenni a másik soul témájú zenés film, az Alan Parker-féle The Commitments remek filmzenelemezei mellé.
 
A Dreamgirls filmzenealbum szimpla változatán a húsz legfontosabb felvétel kapott helyet 65 percben, de a kiadványból dupla Deluxe Edition is létezik, ahol a moziváltozat harmincvalahány betétdalának mindegyike szerepel (tehát a filmben felbukkanó egyéb fiktív együttesek számai is). Ez utóbbi változat 2007 márciusától kerül forgalomba Magyarszágon.