(Geffen / Universal)
A noise-rock New York-i veteránjai úgy döntöttek, hogy minél előbb letudják a Geffen kiadóval kötött szerződéssel járó kötelezettségeiket, ezért nem sokkal a teljes értékű Rather Ripped album után kiadtak egy „inkább rajongóknak” kategóriába sorolható ritkasággyűjteményt is.
A noise-rock New York-i veteránjai úgy döntöttek, hogy minél előbb letudják a Geffen kiadóval kötött szerződéssel járó kötelezettségeiket, ezért nem sokkal a teljes értékű Rather Ripped album után kiadtak egy „inkább rajongóknak” kategóriába sorolható ritkasággyűjteményt is.
A Geffennél megjelent utolsó Sonic Youth-korongra az elmúlt évek B-oldalaiból, ritkaságaiból és néhány korábban meg nem jelent felvételből válogatott a zenekar – szigorúan az experimentalista szemlélet jegyében. A lemez közelebb áll a kollektíva saját SYR kiadójánál elindított kísérleti EP-sorozat darabjaihoz, mint az előző soralbumok bármelyikéhez – sem a kötött dalformákhoz való ragaszkodás, sem az egységesség nem volt szempont a válogatásnál. Persze ezekben a javarészt instrumentális szerzeményekben, az improvizatív dzsemmelésekben is megvan az, amiért a zenekart szeretni lehet: a disszonáns hangokkal, feedback gitárzajjal megteremtett jellegzetes, Sonic Youth-atmoszféra.
A lemezt nyitó Fire Engine Dream bő tízperces zaklatott gitárzajongása megadja az alaphangot a folytatáshoz, amelynek során inkább megvalósításra váró számkezdeményeket kapunk, mint igazi dalokat. A legtöbb szerzemény a Murray Street és Sonic Nurse albumok felvételei idején, 2001 és 2004 között született, de felkerült korongra egy betétdal a Pola X című 1999-es Carax-filmből, továbbá egy 68 másodperces akusztikus gitáros B-oldalas szám is 1994-ből (mindkettő Kim Gordon énekével), de az igazi csemegét az 1995-ös Washing Machine című lemez CD-változatán 19 perces kompozícióként megismert Diamond Sea alternatív befejezéssel 25 percesre duzzasztott verziója jelenti, mely annak idején a bakelit kiadáson jelent meg.
A 2006 legvégén megjelent The Destroyed Room az immár negyeszázados múltú zenekarral ismerkedők számára alighanem túl nagy falatnak bizonyul majd, de a régi Sonic Youth-rajongók egész biztosan sok örömet lelnek benne.
A lemezt nyitó Fire Engine Dream bő tízperces zaklatott gitárzajongása megadja az alaphangot a folytatáshoz, amelynek során inkább megvalósításra váró számkezdeményeket kapunk, mint igazi dalokat. A legtöbb szerzemény a Murray Street és Sonic Nurse albumok felvételei idején, 2001 és 2004 között született, de felkerült korongra egy betétdal a Pola X című 1999-es Carax-filmből, továbbá egy 68 másodperces akusztikus gitáros B-oldalas szám is 1994-ből (mindkettő Kim Gordon énekével), de az igazi csemegét az 1995-ös Washing Machine című lemez CD-változatán 19 perces kompozícióként megismert Diamond Sea alternatív befejezéssel 25 percesre duzzasztott verziója jelenti, mely annak idején a bakelit kiadáson jelent meg.
A 2006 legvégén megjelent The Destroyed Room az immár negyeszázados múltú zenekarral ismerkedők számára alighanem túl nagy falatnak bizonyul majd, de a régi Sonic Youth-rajongók egész biztosan sok örömet lelnek benne.
Linkek
