A dalszerző-gitáros-zenekarvezető Noel Gallagher sokáig fennen hangoztatta, hogy amíg aktív az együttes, nem fog slágerválogatást kiadni, de amikor az Oasis nyilvánvalóvá tette a Sony emberei felé, hogy nem kívánja velük meghosszabbítani lejáró szerződését, a kiadó is nyilvánvalóvá tette, hogy egy válogatáslemez megjelentetésével fogja kárpótolni magát, Noel pedig erre úgy döntött, hogy ha már lesz ilyen kiadvány, akkor azt ő fogja összeállítani. Nos, nem kellett volna hagyni neki, legalábbis nem lett volna szabad szabad kezet adni neki.
 
Noel ugyanis csúnya revizionista, aki például a legutóbbi Oasis-turné koncertprogramját kizárólag az első két sikeralbum és az épp népszerűsíteni kívánt 2005-ös lemez dalaiból állította össze, és most is hasonló aránytalansággal dolgozott: a Stop The Clocks című gyűjteményen szereplő 18 számból 14 az 1994-95-ös évjáratból való! Az első két albumról öt-öt dalt válogatott be, a legutóbbiról kettőt, az azt megelőző kettőről csupán egyet-egyet, a Be Here Now-ról pedig egyet sem! Oké, hogy ezt az utólag már inkább rossz kritikákat kapó 1997-es anyagot nem szereti, de mégiscsak egy nyolcmillió példány felett elkelt kiadványról (a brit lemezpiac történetének leggyorsabban fogyó albumáról!) van szó, amiről minimum a nagyzenekari körítésű All Around The World című listavezető slágernek itt kellett volna lennie. Szintén Gallagher revizionizmusának megnyilvánulása, hogy kihagyta a Roll With It című 1995-ös sikerszámot, ami vélhetően azért lett kegyvesztett, mert annak idején a Blur-féle Country House-zal szemben alulmaradt a brit listákon (amúgy a D’Ya Know What I Mean és The Hindu Times című No.1 kislemezdalok is kimaradtak, de azokért kevésbé kár).
 
Az sem közönségbarát dolog, hogy a válogatásra nem került új (vagy eddig kiadatlan) felvétel, az viszont kifejezetten geciség, hogy az első két album közti időszakban megjelent Whatever című vonósdíszítésű Oasis-klasszikus (a zenekar leghosszabb ideig listán maradó kislemezdala!) nem szerepel itt. Szerepel viszont – szintén az 1994-95-ös évjáratból – négy B-oldalas szám, de csupa olyan, ami már az 1998-ban kiadott The Masterplan című remek ritkasággyűjteményen is ott volt. Tehát a rajongók egyetlen hangot nem kapnak, amit az eddigi Oasis-albumok birtokában ne birtokoltak volna – viszont anyázhatnak, hogy mennyi fontos dal hiányzik innen (ez főleg annak tudatában bosszantó, hogy az eredeti tervekkel ellentétben a Stop The Clocks végül kétlemezes kiadvány lett, mivel a beválogatott szerzemények együttes játékideje hét perccel több, mint ami egy szimpla CD-re elfért volna).