Fellépők

Kedvenc helyek

Komolyzenei koncertek

Bloc Party: A Weekend In The City
|
est.hu:
7/10
|
olvasói:
(0)
(V2 / CLS)

A Bloc Party 2005-ben egyaránt aratott a kritikusok és a zenerajongók körében Silent Alarm című debütáló anyagával, melynek még abban az évben elkészült remixalbuma is (Silent Alarm Remixed), sőt még utána dobtak egy új kislemezt is Two More Years címmel. 2006-ban Jacknife Lee producerrel folytak a második album munkálatai Írországban, az új anyag az év novemberében – három hónappal a hivatalos megjelenés előtt – kiszivárgott az internetre.

Egy Silent Alarm sikerű debütálás után csak a legritkább esetben jön össze a bravúr: még jobb második lemezt letenni az asztalra. Ez persze a Bloc Partynak sem sikerült, ám úgy tűnik, hogy a kötelező feladat teljesítése viszont meglesz. A new wave-es, indie-diszkós megszólalás módosítása elengedhetetlen feladat volt, a komoly közönségbázis megtartása valószínűsíthetően követelmény, a minél jobb dalok írására irányuló igyekezet pedig a stresszes alaphelyzet ellenére aligha kérdés: belső megfelelés. Ezen pontoknak eleget tesz az A Weekend In The City. Jacknife Lee, a U2 mellett ismertté vált, de a Snow Patrol sikeralbumait (Final Straw, Eyes Open) is jegyző producer közreműködése jól sejtette, hogy nagyívű, epikus, közönségbarát lemez lesz a Benetton-poszterre illő fiúk visszatérése. A jellegzetes Bloc Party-hangzás (zakatoló, zilált dobok, játékos, éles gitárhangzás) súlypontjait áthelyezték kissé, az új hullámos idézetek helyett az összetettebb megszólalást célozták meg (olykor már a Muse vagy a TV On The Radio szelleme is belebeg), Kele Okereke éneke pedig szerencsére határozottabb lett (legalábbis a Robert Smith-manírok szinte teljesen lekoptak).

 

A legjobban sikerült, slágergyanús szerzemények (a Song For Clay, a Hunting For Witches, a Waiting For The 7:18 és az első kislemezdalnak választott The Prayer – sorban az album első négy száma!) a keményvonalas fanyalgókat leszámítva megőrizhetik a közönségbázist, a lassúk terén pedig ténylegesen érződik a zenekar igyekezete (a záró SRXT a jó példa), a karakteresebb szövegek frontján még némi előrelépés is. Az összkép azonban így is csak egy jó színvonalú, de egyáltalán nem kiemelkedő albumot mutat, ahol a nagyvárosi lét az összefogó koncepció (a fenyegetettség, a hontalanság, a csalódottság, a beteljesületlen szerelem érzete, az alkoholizmus, az ifjúság konzumkultúrája a megjelenített fő motívumok), megszaporodnak a billentyűs hangszerek, szintieffektek és sűrűbb szövetű gitárfüggöny kerül fő helyre, az önmagában bámulatos dobos ütései lepattannak az erőtlenebb felvételekről, és a bíztató kezdés után közepes dalok sora, csalódást hozó folytatás érkezik.

Dömötör Endre
2007.03.01
|
Új hozzászólás
Név: E-mail:
Hozzászólás:
Ismételd meg:


2012. május 25., péntek

Orbán
Június 1-3. között egy különleges, királyi lakomának bárki részese lehet a Budavári Libamájfesztiválon.
Tagok: túl az 1 millión
Copyright © 2012
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.