Snoop Dogg, a nyugati parti rap alfahímje ügyesen berendezkedett. Többféle üzletben érdekelt (lemezcég, ruhaipar, pornó stb.), továbbra is bírja a nagyközönség kegyeit filmszerepei és nívós slágerei révén (Beautiful, Drop It Like It’s Hot, Signs stb.), underground mixtape-jeivel – melyekkel persze csak lohol a divat után – még éppen őrzi utcai hitelességét (ez persze csak azt jelenti, hogy nem nézik le, mint sok más mainstream társát), és aktuális nagylemezein is a szakma krémjével dolgoztat (Dr. Dre, Pharrell, Timbaland, Akon stb.). A nagynevű producerek persze nem jelentenek automatikusan újításokat, de a magas nívó biztosított, és ez bőven elég ahhoz, hogy egy igényes, szórakoztató, felfrissített G-funk lemez jöjjön össze, amin nem érződik erőlködés (mint Jay-Z visszatérésén), viszont nem jellemzi verbális zsenialitás sem (mint Nas visszatérését). A 2006 novemberében megjelent Tha Blue Carpet Treatment egy újra fűvel telített Snoop Dogg-lemez, melyet az előző album R&B/hiphop keveréke helyett belassult, laza, minimalista, tipikus nyugati parti rap karakterizál. Ezúttal is sok a slágergyanús dal (Vato, That’s That Shit, Candy, I Wanna Fuck You, Imagine), rengeteg a közreműködő (George Clinton, R. Kelly, Nate Dogg, B-Real, Stevie Wonder, Damien Marley, The Game, Ice Cube, D’Angelo, Akon, Jamie Foxx stb.), és szokás szerint túl hosszú a játékidő, de ez igazából egyáltalán nem zavaró. Legfeljebb megállítjuk a lemezt, és másnap onnan folytatjuk – az átlagszínvonal végig meglehetősen magas.