A gyors és éles nyelvű Lady Sov (született: Louise Amanda Harman, 1985. december 19.) ugyanúgy a UK garage színtérről indulva lett popsztár, mint példaképe, Ms. Dynamite vagy a Streets-vezér Mike Skinner. A Basement Jaxx tagjai már 2004 nyarán adott est.hu-interjújukban lelkendeztek a tinédzser MC-lányról, akinek abban az évben ki is jött első független kislemeze, a Ch Ching. Egy évvel később már a nagy Universal kiadóhoz szerződve adta ki 9 To 5 című sikerdalát, és úgy tűnt, még abban az évben lesz albuma is. De a New York-i rapkirály Jay-Z meghallgatásra hívta és egy rögtönzött freestyle hallatán máris átszerződtette az általa vezetett Def Jam hiphop céghez (britként és fehér nőként ez többszörösen példátlan), és az amerikai piacra pozícionálás miatt a megjelenés 2006-ra csúszott át. Időközben Nagy-Britanniában tovább sorjáztak a Lady Sovereign-maxik (Hoodie, Blah Blah EP), de nagy sikert egyik sem aratott – a 9 To 5 Ordinary Boys-féle remix-feldolgozása, a Nine2Five azonban igen. Az igazi meglepetés azonban a tengerentúlról érkezett: a Public Warnig album 2006. októberi megjelenését beharangozó Love Me Or Hate Me című új kislemez- és klipdal a legnézettebb MTV-műsor, a sikongatva tapsoló idióta amerikai tinédzserek ízlését tükröző TRL slágerlistáján No.1 lett! A hiphop/rap hazájában, ahol ebben a műfajban még fehér nő nem lett sztár (még úgy sem, ha annak hívta magát, mint Princess Superstar), egy nyüzüge kis brit grime MC-lánynak sikerül a nagy befutás. Amire saját földrészén még továbbra is várnia kell, hiszen az album hivatalos európai megjelenését csak 2007 februárjára ütemezték be.
 
És hogy jó-e a lemez? Nos, aki követte a hosszú ideje húzódó Lady Sov-sztorit, nyilván csalódik, hiszen a 12 szerzemény több mint fele megjelent már kislemezeken (a Random, a Hoodie, a Blah Blah és persze a 9 To 5 mellett itt van ez utóbbi B-oldalas száma, a Tango is), vagy az Amerikában 2005 végén kiadott Vertically Challenged című gyűjteményes EP-n (Fiddle With The Volume, A Little Bit Of Shhh), de az őrült tempójú címadó dal, a Public Warning is vagy már egy éve hozzáférhető az internetről. A kevéske új szám közül a részegen szédelgő dubos My England és a szintén lassú tempójú Those Were The Days az Amerikába szakadt kis Sov nosztalgiájáról tanúskodik, a Gatheration közepén pedig kicsit béna a rap-rockos rész, így egyedül a Love Me Or Hate Me nevezhető igazi telitalálatnak, melyből még Missy Elliott is készített egy remixet az album végére (a Love Me Or Hate Me azon két dal egyike, melyeket Louise nem saját hűséges DJ-producerével, Gabriel ”Medasyn” Olagevich-csel, hanem a profi slágerszerző Dr. Luke-kal közösen írt a lemezre). 
 
Ha viszont a hallgató – az amerikai tinikhez hasonlóan – nem ismeri az előtörténetet (vagy hajlandó tőle elvonatkoztatni), akkor rögtön egy tömény best of kiadványt kap a poptörténelem egyik legtehetségesebb női rapperétől (aki 21 évesen még mindig csak pályája elején jár), egy rakás slágerrel (melyek egy részének – a Blah Blah-nak és a Hoodie kislemezverziójának – a producere a Basement Jaxx duó volt), olyan lélegzetelállító rap technikával, virtuóz szófosással és vicces fordulatokkal, amelyekért cserében azt is könnyen megbocsátjuk, hogy a legvégére kissé elfárad az anyag (és a hallgató is).