A brit Robert Dimery szerkesztette vaskos kötet kilencvenfős nemzetközi szerzőbrigádjának elsődleges célja az volt, hogy egyfajta korrajzot tárjon az olvasók elé az elmúlt ötven év popzenéjéről, érintve az összes fontosabb stílust, előadót és korongot az ötvenes évektől kronológiai sorrendben haladva egészen napjainkig. A listaállítási módszerekre hiperérzékeny, flúgosabb zeneértők reklamálhatnának ugyan az összeállításból kimaradt, vagy éppen az abba érdemtelenül bekerült lemezek miatt, de el kell ismerni, hogy a szerkesztők ebből a szempontból becsületes munkát végeztek. Az igazán fontos és nagyhatású albumok és előadók szinte mind helyet kaptak a kötetben, és több olyan obskúrus lemez is képviselteti magát, amelynek létezéséről valószínűleg a legelvakultabb zenebarátok sem tudtak, s csak a könyv beszerzése után kapnak kedvet a velük való megismerkedésre.  
 
Sokkal inkább zavaró probléma az egységesség hiánya. Bár a fejléc minden esetben tartalmazza a fontos alapadatokat (kiadó, producer, borítóterv, játékidő), az alattuk található lemezkritikák – ahány szerző annyi módszer alapon – meglehetősen vegyes képet mutatnak. Van, aki számonként vesézi ki az albumot, míg mások inkább anekdotáznak, zenetörténeti fejtegetésbe bonyolódnak, vagy az előadó teljes karrierjét bontják ki az egy albumra jutó ezervalahányszáz betűnyi szövegben, ami túlzottan is eklektikussá teszi az összképet, és kissé megnehezíti a lemezek közti eligazodást. A filmes könyvvel ellentétben a magyar változatba hazai alkotások sajnos nem kerültek – ennek prózai magyarázatát a honi kiadást lektoráló Nótári Péter az előszóban ismerteti. 
 
( GABO Könyvkiadó, 960 oldal, 9999 Ft )