Az 1963-as Pacsirtában fokozatosan épül ki az, ahogy a borzalmasan csúnya lányuk fojtogató szeretetében vergődő idős szülők a (vén)lány, Pacsirta egyhetes vidéki rokonlátogatása alatt felszabadulnak és visszakapják régi, a basáskodó gyerek születése előtti életüket. Vajkayék fellélegzése persze csak finoman, visszafogottan történik, melynek során a ki nem mondott szavaknak sokkal nagyobb súlyuk van a kimondottaknál. Ranódy filmjében sokat társalognak hétköznapi, közhelyes dolgokról (néha szándékosan túl sokat is), és mindig csak beszélnek arról, hogy majd beszélgetni fognak, ám a párbeszédekre a tagadás, a beszédes elhallgatás és az elfojtás nyomja rá bélyegét (lányukat az elején például nem is merik megnevezni a szülők: „Hol van ő?; Hagyd csak, ő jobban tudja!”), melynek hátterében egyetlen ki nem mondott kívánság húzódik meg. A kibeszélés helyett sokatmondó szimbólumok árulkodnak (Pacsirta távozása után először a pályaudvaron, majd a lakásban is felgyúlnak a fények, a lány visszaérkeztekor visszahúzzák a függönyt a tükör elé, és elpusztul az őt szimbolizáló, kalitkába zárt madár), és érdekes módon a film addig a legjobb, amíg az apa (Páger Antal Cannes-ban díjazott alakítása) szájából nem hangzik el a kíméletlen igazság. 
 
Fábri Zoltán öt évvel korábban ennél sokkal erőteljesebb eszközöket használ a testileg és érzelmileg megnyomorított szolgálólány, a tökéletes mintacselédként emlegetett, igénytelen Anna kálváriájának megjelenítésekor. A kommün bukását követő zavaros időkben játszódó, főleg vizuálisan erős filmben szokatlan szögekből, alsó vagy felső kameraállásból mutatott képek, szuperközelik és álomjelenetek sokkolnak, és sok a premier plán is a szereplők arcáról. Ennek ellenére a filmben - ahogy a regényben is - végig külső nézőpontból követjük az eseményeket, hiszen ezek az erőteljes, már-már expresszionista vizuális eszközök nem az azonosulást, hanem a hatáskeltést szolgálják Fábri filmjében. A méltóságos asszony nagyon közelről vett, kiabáló arca és az extrém közeliben mutatott tárgyak (a vízipisztoly, a kitömött bagoly) mind fenyegetőek Édes Anna számára, az idegtépő zenével és zörejekkel együtt kiszolgáltatottságát és vergődését jelenítik meg. A tudatalatti a Pacsirtához hasonlóan itt is hirtelen tör elő, ám sokkal drasztikusabb cselekedetben ölt testet, bebizonyítva, hogy - ahogy azt egy rezonőr figura, Moviszter doktor a végén ki is mondja - az embertelen, szeretet nélküli kapcsolat csakis durva formában rendeződhet. 
 
Kiadás: 
A Magyar Filmek Gyűjteménye sorozatban megjelent DVD-k hangja magyar surround (és igen rossz minőségű), az Édes Annán magyar és angol, a Pacsirtán csak magyar a felirat. Extraként mindössze a sorozat többi darabjának állóképes ajánlóját találjuk mindkét korongon. 
 
Pacsirta, 1963 * 96 perc * Fantasy Film * (12) 
Édes Anna, 1958 * 84 perc * Fantasy Film * (12)