(Megadó Kiadó)
Lovasi Andrásnak már a Velőrózsák és Turisták bárhol című Kispál és a Borz-albumok közti átmeneti időszakban is volt egy mellékprojektje Bandi a hegyről címmel, de a 2004-es Én, Szeretlek, Téged után az énekes már egy igazi együttest is alakított magának anyazenekara mellé – az ős-Kispál hajdani ritmusszekciójával, illetve a Kispál és a Borz állandó kültagjának számító PUF-főnökkel, Leskovics Gáborral (lásd interjúnkat!).
Lovasi Andrásnak már a Velőrózsák és Turisták bárhol című Kispál és a Borz-albumok közti átmeneti időszakban is volt egy mellékprojektje Bandi a hegyről címmel, de a 2004-es Én, Szeretlek, Téged után az énekes már egy igazi együttest is alakított magának anyazenekara mellé – az ős-Kispál hajdani ritmusszekciójával, illetve a Kispál és a Borz állandó kültagjának számító PUF-főnökkel, Leskovics Gáborral (lásd interjúnkat!).
A frontember Lovasi gitározik, Ózdi Rezső basszusozik, Brautigam Gábor dobol – ez a felállás a 2005-ös nyárvégi-őszeleji „Kispál originál” koncerteken is felidézett őskvartettel rokonítja a hajdani Kicsi csillag dalcímhez hasonlatosan elkeresztelt „szabadidőzenekart”, sejthető tehát, hogy a régi hangszereikkel újra lelkesen barátkozó zenészek a másfél-két évtizeddel ezelőtti egyszerű struktúráikhoz, a korai Kispál és a Borz blues-rockos lüktetéshez és slágeres lendületéhez találnak vissza.
Az önironikus című 13+1 számos Kiscsillag-album első és utolsó harmadára mindez tényleg jellemző is, például az Itt valahol és a Kockacukor szexuál-szürreáliái esetében (sőt még némi punkos hevület is beszüremkedik a PVSK-sztáredző, Rátgéber László által hányaveti angolsággal megírt és elordibált Russian In The Schoollal, továbbá a zárószámmal, a CPg-féle Disznó dalra kacsintó Hú de sötéttel), de az összkép sokkal árnyaltabb – ez már egy másik zenekar. Kispál András és az ő jellegzetes gitárjátéka nincs jelen, a Pál Utcai Fiúk éléről jött Leskovics viszont énekesként is kompetens segéd (az album törzsanyagát az ő hangja nyitja a csapkodós Állnak a férfiakban és zárja az általa írt Hú de sötétben), de a fő különbséget mégis az jelenti, hogy Lovasi az évek során sokkal szofisztikáltabb dalszerző és szövegíró lett (még akkor is, ha most egyszerűbb megoldásokra törekszik), ahogy gúnyosabb, kesernyésebb és pesszimistább is. Az ondó szó például három dalban is előkerül, míg a lemez közepére helyezett három egybefolyó két és fél perces szám (MOL-kútnál, Menetszél, Tűkön táncol) alkotta melankolikus-apokaliptikus blokk simán elfért volna a legutóbbi Kispál-albumon is. Ezután a lemez utolsó harmadában már a power pop is kicsit lazább és könnyedebb lesz: a Feketemosó című koncertfavorit sajnos stúdiófelvételen nem annyira állat (mint élőben), Szécsi Pál után a XX. századi magyar kultúrtörténet egy másik szívdöglesztő palija is kap egy link dalt Lovasitól (Jávor Pál), a Country a tagok által is gyakorolt vidéki életmódon ironizál, míg az Az az idő akár Karabély-sanzon is lehetne. A zárószám utáni ráadásban pedig ott ez egyik slágerdal, a korábban már reggae-s lötyögős verzsön formájában hallható Ha én lennék című Lovasi/Ózdi-szerzemény másik – még slágeresebb – verziója. Lelkes verzsön. Amilyen a remélhetőleg az év végére aktivizálódó új Kispál és a Borz-felállás is lesz, ha a feltöltődött Lovasi András és Kispál András tartósan megtalálják a közös munka örömét és az augusztusban kirakott Mike Zwecker dobos utódját.
Az önironikus című 13+1 számos Kiscsillag-album első és utolsó harmadára mindez tényleg jellemző is, például az Itt valahol és a Kockacukor szexuál-szürreáliái esetében (sőt még némi punkos hevület is beszüremkedik a PVSK-sztáredző, Rátgéber László által hányaveti angolsággal megírt és elordibált Russian In The Schoollal, továbbá a zárószámmal, a CPg-féle Disznó dalra kacsintó Hú de sötéttel), de az összkép sokkal árnyaltabb – ez már egy másik zenekar. Kispál András és az ő jellegzetes gitárjátéka nincs jelen, a Pál Utcai Fiúk éléről jött Leskovics viszont énekesként is kompetens segéd (az album törzsanyagát az ő hangja nyitja a csapkodós Állnak a férfiakban és zárja az általa írt Hú de sötétben), de a fő különbséget mégis az jelenti, hogy Lovasi az évek során sokkal szofisztikáltabb dalszerző és szövegíró lett (még akkor is, ha most egyszerűbb megoldásokra törekszik), ahogy gúnyosabb, kesernyésebb és pesszimistább is. Az ondó szó például három dalban is előkerül, míg a lemez közepére helyezett három egybefolyó két és fél perces szám (MOL-kútnál, Menetszél, Tűkön táncol) alkotta melankolikus-apokaliptikus blokk simán elfért volna a legutóbbi Kispál-albumon is. Ezután a lemez utolsó harmadában már a power pop is kicsit lazább és könnyedebb lesz: a Feketemosó című koncertfavorit sajnos stúdiófelvételen nem annyira állat (mint élőben), Szécsi Pál után a XX. századi magyar kultúrtörténet egy másik szívdöglesztő palija is kap egy link dalt Lovasitól (Jávor Pál), a Country a tagok által is gyakorolt vidéki életmódon ironizál, míg az Az az idő akár Karabély-sanzon is lehetne. A zárószám utáni ráadásban pedig ott ez egyik slágerdal, a korábban már reggae-s lötyögős verzsön formájában hallható Ha én lennék című Lovasi/Ózdi-szerzemény másik – még slágeresebb – verziója. Lelkes verzsön. Amilyen a remélhetőleg az év végére aktivizálódó új Kispál és a Borz-felállás is lesz, ha a feltöltődött Lovasi András és Kispál András tartósan megtalálják a közös munka örömét és az augusztusban kirakott Mike Zwecker dobos utódját.
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Vélemény|Felhasználási feltételek