A Placebo a britpop fénykorában, 1995-96 táján tűnt fel Londonban, de nem tartozott a Blur, Oasis és Pulp fémjelezte harsány színtérhez. Nemcsak azért nem, mert Belgiumban született és Luxemburgban nevelkedett amerikai származású frontemberét svéd ritmusszekció kísérte, hanem azért sem, mivel a két kulcstagjának homo-, illetve biszexulitását nyíltan hirdető trió a T.Rex- és Bowie-féle glam rock mellett főleg az amerikai földrészről merítette hatásait (Pixies, Nirvana, Sonic Youth, Rush stb.). Brad Wood producerrel Írországban három hét alatt felvett első albumuk kamaszos lendületű, szexuálisan túlfűtött, nyers power pop számokból építkezett főleg, de második felében már felmutatta a következő évek során hangsúlyosabbá váló melankolikus hangulatokat is. Mire az album 1996 júliusában megjelent, a dobos Robert Schultzbergnek már nagyon kifelé állt a rúdja, és az ősszel helyére érkező angol Steve Hewitt-tel nyerte csak el a Placebo a végső felállását (Hewitt lényegében visszatért, hiszen már a zenekar legelső, 1994-es demói is vele készültek, de akkor még egyéb elkötelezettségei miatt nem tudta vállalni a tagságot). Az együttes igazi áttörését az album Nancy Boy című dalának Hewitt-tel (és egy új producerrel, Phil Vinall-lal) újravett kislemezverziója hozta meg 1997 legelején – és a Placebo sikere azóta is töretlen. 
 
Az időközben klasszikussá lett debütáló albumot a tizedik évfordulóra remaszterelt és kibővített formában adták ki újra: a végén lévő két instrumentális darab, a torz motyogással rondított Swallow című zárószám és az eredetileg rejtett bónuszként elhelyezett HK Farewell közé most négy további bónuszdalt iktattak (a Slackerbitch a Nancy Boynak, a Drowning By Numbers pedig a még független kiadású Come Home-nak a B-oldalán jelent meg eredetileg, az 1995-ös demók közül az akusztikus gitáros Flesh Mechanic egy rajongók korlátozott példányszámú kiadványon látott napvilágot, viszont a punkos hadarású Paycheck mindeddig hivatalosan kiadatlan szerzeménynek számított). Ez a toldás dicséretes, az viszont botrányos revizionizmus, hogy az album közepén a Nancy Boy eredetije helyére a fél évvel később – más dobossal és más producerrel – felvett új változatot illesztették be (ahelyett, hogy a bónuszdalok közé rakták volna azt is, hogy az eredeti lemezanyag egysége sértetlen maradjon). 
 
A kiadványhoz egy bónusz-DVD is tartozik, melyen a négy videoklip mellett korabeli tévéfellépéseken, illetve későbbi koncertfelvételeken láthatjuk és hallhatjuk az album kulcsdalait (az 1996 augusztusi tévészerepléseken még Schultzberg dobolt, akinek Molkóék most megengedték, hogy az újrakiadás borítófüzetbe is írhasson néhány sort).