A Fehér tenyér azzal keltett feltűnést a 2006-os Filmszemlén, mennyire kerek, követhető cselekménnyel dolgozik, mennyire alkalmas a főszereplő a nézői azonosulásra, és mindezek mellett képileg mennyire lendületes. Röviden nézhető film, szórakoztató, ugyanakkor ad is valamit.
 
A hetvenes években, Debrecenben játszódó gyermekkor jelenetei színes, nosztalgikus (habár keserűen nosztalgikus) képekben tűnnek fel, míg a Kanadában játszódó, körülbelül jelen idejű felvételek az amerikai függetlenek kézi kamerás közvetlenségét juttathatják eszünkbe. A hullámvölgyes, de csillogó pillanatokkal is tűzdelt karrier összefüggő elbeszélése helyett Hajdu inkább annak néhány sokat mondó részletét emeli ki, és dolgozza ki részletesen, hosszúra nyúló, de minden mozzanatában érdekes jelenetekben. Politzer Péter vágó keze munkáját közben a visszaemlékezések, illetve főként a sport és a cirkusz képsorainak virtuozitása dicséri. 
 
Mint a magyar filmek esetében legtöbbször, ami sántít, az itt is az írás. Filmrendezők a legritkább esetben tudnak egyedül forgatókönyvet írni, még ha abszolút személyes témáról van is szó. A Fehér tenyér szép, de nem mély film. A főhős, és a többi fontos szereplő lelki mozgatórugóiról igen kevés derül ki, csupán amit a néhány jól elkapott mozzanat sejtetni enged. No, de ezzel együtt is ez az utóbbi évek egyik legjobb magyar filmje. 
 
Kiadás: 
A magyar mellé van angol DD 5.1-es hang is, illetve felirat mind a két nyelven. A 21 perces werkfilm összeszedetlen, odahányt munka, rövidsége ellenére is sikerül nézhetetlenül unalmasnak lennie, így nem az a legnagyobb baja, hogy az idegen nyelvű interjúk nincsenek feliratozva. Az előzetesen és a zenés képgalérián túl 25 percnyi kihagyott jelenetet is láthatunk, amik viszont elég jók, és jól jelzik, eredetileg több átvezetés volt a filmbe került epizódok között. Mindez elég halovány körítés Oscar-díjra pályázó produkciónkhoz. 
 
Fehér tenyér, 2006 * 97 perc * Budapest Film * (12)