A második Scissor Sisters-album – Jake Shears frontember lemezközi depressziójának és a körülötte történt haláleseteknek okán – sötétebb, borúsabb hangvételű az elődjénél, de megőrzi zenei eklektikáját, intelligenciáját, lendületét és camp humorát. A zenekar egyik legnagyobb példaképe, Elton John két dalban is társszerző és zongorista (I Don’t Feel Like Dancin’, Intermission), de a Katrina hurrikán ihlette apokaliptikus She's My Man is tisztára olyan, mint a parókás zongoralovag I’m Still Standingje. Az Intermissiont a legendás Van Dyke Parks hangszerelte, így nem véletlen, hogy az ő segítségével elindult Rufus Wainwright is eszünkbe juthat a music hall beütésű dal hallatán, míg a Land Of A Thousand Words című zongorás ballada vonóshangszereléseit a Rufus kísérőzenekarából – és az Antony & The Johnsons I'm A Bird Now albumáról – ismerős Joan Wasser (Joan As Police Woman) jegyzi. A Daft Punk Around The Worldjéhez hasonlító Ooh eredetileg Kylie Minogue-gal közös darabnak íródott, míg az Ana Matronic énekesnő által uralt Blondie-típusú new wave táncdal, a Kiss You Off felvételeinél Madonna jobbkeze, Stuart Price (Les Rhytmes Digitales, Zoot Woman stb.) segédkezett.  
 
A lemez szimmetrikusan szerkesztett. A közepén lévő két szám (az élet színházának metaforájában a felvonásközi szünetre – pontosabban annak hiányára – utaló Intermission és a Kiss You Off) egybefolyásától azonos távolságra vannak például a David Bowie hetvenes évekbeli gitárosával, Carlos Alomarral készített fúvódús popdalok (a funkos Lights és az energikusabban diszkós Paul McCartney), ahogy két jeles hollywoodi gay icon jelképes közreműködése is: a tinglitangli I Can’t Decide-ban Gina Gershon dorombol, a Bowie/Roxy Music/Duran Duran-vérvonalra feszített The Other Side végén pedig a néhai Judy Garland szónokol a szeretetről. Onnantól aztán már minden arról szól: a Might Tell You Tonight egy kedves és játékos szerelmes dal a legjobb dumával („never took piano lessons / but baby you're a grand”), a Robbie Williams stadionhimnuszaihoz hasonlatos Everybody Wants The Same Thing című záródal pedig elvezet az alagút végén a fényhez. 
 
(Az album brit kiadásán egy Transistor című bónuszdal is szerepel, míg a limitált példányszámú díszdobozos Collectors Edition egy hatszámos bónuszlemezt is tartalmaz, melyen a Transistor mellett további négy dal és a I Don’t Feel Like Dancin’ Stuart Price által készített remixe kapott helyet.)