Német mintára nálunk is kezd beindulni a múlttal való filmes szembenézés. Idén ősszel az ‘56-os forradalom ötvenéves fordulójának alkalmából több, témába vágó film is érkezik.
Szilágyi Andor, A Rózsa énekei rendezője is - a zsidóüldözések után előrelépve a történelemben - ‘56-os, pontosabban ‘58-as (igaz) történettel jelentkezik. Filmje azért fontos, mert a történelemnek erről a szakaszáról az iskolákban még mindig nem tudunk meg eleget - arról is inkább csak legendákat hallani, hogy néhány fiatalt „ellenforradalmi” tevékenysége miatt jóval később, nagykorúvá válásukat kivárva végeztek ki.
Habár ezzel kapcsolatban Szilágyi eloszlat néhány homályt, azért folytatja a legendaképzést is (főhőse, a letartóztatásakor 17 éves Mansfeld Péter sorozatos köztörvényes bűneit nem domborítja ki annyira). Ám később nagyon helyesen politikai helyett erkölcsi kérdést kreál a történtekből: megmutatja, hogy Mansfeld tette nem elvek és politikai nézetek, hanem hűség, barátság és önfeláldozás próbája, és a fiút nem azért kell tisztelnünk, mert ‘56 után két évvel megint forradalmat akart csinálni, hanem mert magára vállalta mások bűnét is - megmentve ezzel őket a haláltól.
A film legnagyobb erőssége a színészek teljesítménye. A Tibor vagyok, de hódítani akarok! után Fancsikai Péter szokatlan választásnak tűnhet, de a fiatal színész második főszerepében csaknem hibátlanul játszik: felesleges malaszt és forradalmi pátosz nélkül, természetesen. Az idősebb társ, Blaski szerepében pedig Pindroch Csaba is egészen újat mutat.
Habár ezzel kapcsolatban Szilágyi eloszlat néhány homályt, azért folytatja a legendaképzést is (főhőse, a letartóztatásakor 17 éves Mansfeld Péter sorozatos köztörvényes bűneit nem domborítja ki annyira). Ám később nagyon helyesen politikai helyett erkölcsi kérdést kreál a történtekből: megmutatja, hogy Mansfeld tette nem elvek és politikai nézetek, hanem hűség, barátság és önfeláldozás próbája, és a fiút nem azért kell tisztelnünk, mert ‘56 után két évvel megint forradalmat akart csinálni, hanem mert magára vállalta mások bűnét is - megmentve ezzel őket a haláltól.
A film legnagyobb erőssége a színészek teljesítménye. A Tibor vagyok, de hódítani akarok! után Fancsikai Péter szokatlan választásnak tűnhet, de a fiatal színész második főszerepében csaknem hibátlanul játszik: felesleges malaszt és forradalmi pátosz nélkül, természetesen. Az idősebb társ, Blaski szerepében pedig Pindroch Csaba is egészen újat mutat.
kanadai-magyar filmdráma, 118 perc, 2006
Az 1958-ban felkelésről álmodó egykori Széna téri forradalmár igaz története. Bűn és bűnhődés a megtorlás éveiben, avagy Péter vagyok, és igazságot akarok.
rendező:
Forgalmazza: HungariCom
Június 1-3. között egy különleges, királyi lakomának bárki részese lehet a Budavári Libamájfesztiválon.
Copyright © 2012
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Felhasználási feltételek