Földünk közel hetven százalékát víz borítja, testünk hetvennyolc százalékban tartalmaz hasonló életadó összetevőt, a jó úttörő pedig nem szemetel. Kisiskolás korunkban sok hasznos érdekességet tanultunk meg, de most ideje továbblépni a száraz adatokon, és mártózni egyet az óceánok egyszerre számkápráztató és életveszélyes világában.
A Kék mélység alkotói olyan szakképzett népművelők, akik tisztában vannak az átlagos néző (lásd: karosszékben kötő nagymama) elvárásaival, ezért nem untatják fölösleges adatokkal szárazföldre vetett embertársaikat, hanem inkább látó- és hallószerveiket kényeztetik tenger gondoskodással.
Andy Byatt és Alastair Fothergill (az utóbbi a BBC természetfilmes veteránja) tárlatvezetése nem követ szigorú logikai rendet, csak csipeget a látnivalók közül, így a császárpingvinek víz alatti kamikaze-mutatványa után rögtön áttér a tengermélyi diszkófénynek álcázott furcsa élőlények bemutatására, majd végignézhetjük, egy csapat kardszárnyú delfin hogyan gyilkol le egy bálnabébit. A törpök kalandjai óta tudjuk, hogy az élet nemcsak móka és kacagás, de a szörnyűt is lehet gyönyörűnek ábrázolni, a Kék mélység pedig minden ijesztő képsora ellenére kétségkívül szemkápráztató darab - már csak Kate Bosworth és pár barátnője hiányzik a Sorsdöntő nyár című tinidrámából ahhoz, hogy ez a film valóban minden szinten tökéletesen teljesítsen. Panaszra azonban semmi ok, a hosszú képsorok ugyanis olyan békésen ringatják el a néző lelkét, mint a tenger morajára és okarinára hangszerelt világslágerek.
Andy Byatt és Alastair Fothergill (az utóbbi a BBC természetfilmes veteránja) tárlatvezetése nem követ szigorú logikai rendet, csak csipeget a látnivalók közül, így a császárpingvinek víz alatti kamikaze-mutatványa után rögtön áttér a tengermélyi diszkófénynek álcázott furcsa élőlények bemutatására, majd végignézhetjük, egy csapat kardszárnyú delfin hogyan gyilkol le egy bálnabébit. A törpök kalandjai óta tudjuk, hogy az élet nemcsak móka és kacagás, de a szörnyűt is lehet gyönyörűnek ábrázolni, a Kék mélység pedig minden ijesztő képsora ellenére kétségkívül szemkápráztató darab - már csak Kate Bosworth és pár barátnője hiányzik a Sorsdöntő nyár című tinidrámából ahhoz, hogy ez a film valóban minden szinten tökéletesen teljesítsen. Panaszra azonban semmi ok, a hosszú képsorok ugyanis olyan békésen ringatják el a néző lelkét, mint a tenger morajára és okarinára hangszerelt világslágerek.
Deep Blue
angol-német természetfilm, 90 perc, 2003
Alámerülés a földi élet bölcsői, az óceánok világába. Mélytengeri káprázat David Attenborough forgatókönyvéből.
rendező:
Forgalmazza: SPI
Linkek
Kapcsolódó cikkek
2010. augusztus 19 - 25.
A Letz Zep a tribute zenekarok közül az, amelyik a kritikák és a rajongók szerint is a leghitelesebben adja vissza a Led Zeppelin egyedülálló stílusát és életérzését.
