A Szarajevói Filmfesztiválra azért jó leruccanni, mert egy csodás kis városban tartják meg, amelynek egyedülálló történelme és kultúrája van, és mert méreténél fogva tökéletesen átlátható és kiélvezhető mondjuk három, esetleg négy nap alatt. Igaz, kilenc nap alatt több mint nyolcvan nagyjátékfilmet mutatnak be - nem számítva a gyerek és ifjúsági szekciót, illetve az idei Abel Ferrara és Tarr Béla retrospektívet - de ez a jelentős számú alkotás világos tagolásban kerül elénk. Van 9 játékfilm a régióból - és a tavalyi fesztiváltól kezdve hazánk is ide tartozik -, aztán vannak szintén regionális újdonságok, melyek többnyire sokkal izgalmasabbak, mint a versenyfilmek, és van versenykategória a regionális doksikból is. Aztán jönnek a Panoráma szekció alkotásai a világ minden tájáról, és a nem túl sokatmondó New Currents válogatás merésznek számító munkákkal, illetve a szabadtéri mozi külön programja - talán itt voltak a legizgalmasabb filmek. Ezen felül akadt pár rövidfilmes szekció és néhány speciális válogatás, de a lényeg, hogy a mintegy tucatnyi tényleg izgalmas és ígéretes filmre könnyen rá lehetett találni. 
 
A versenyfilmek között volt az egyelőre nálunk is teljesen ismeretlen, a MédiaWave által gyártott magyar Kythera Mészáros Péter rendezésében, Kocsis Ágnes Friss levegője és Pálfi György Taxidermiája pedig a regionális versenyen kívüli válogatásban szerepelt - mindegyik szép nézőszámmal, de különösebb szakmai visszhang vagy díj nélkül. De lássuk, melyek voltak a valóban kiemelkedő filmek! Bár a bosnyák közönség a giccsbe fulladó Nafaká-ért rajongott, amely természetesen a háború és a túlélés traumáit dolgozta fel, a versenyfilmek közül messze a Hét és fél című szerb szatíra volt a legjobb, amelynek rendezője, Miroslav Momcilavic a hét főbűnre komponálta munkáját. Az elképzelés talán közhelyes volt, a megvalósítás viszont remek, ötletes és kellőképpen önironikus. A 13 (Tzameti), a grúz Géla Babluani francia rendezése már több fesztiválon is remekül teljesített - a Sundance Fesztiválon a legjobb Külföldi Filmnek bizonyult -, csakúgy, mint a francia Bruno Dumont filmje, a Flanders, amely egy (képzeletbeli) közel-keleti háborúba küldött flandriai parasztfiú drámáját dolgozza fel. Az egyik igazi filmes ínyencség a Shortbus volt, John Cameron Mitchell alkotása - ő rendezte a Titanic Fesztiválon nálunk is bemutatott pompás transzvesztita komédiát, a Hedvig és a mérges csonkot -, amely egy New York-i szexklubról és annak furcsa látogatóiról szól, élesben felvett és sokszor meghökkentő szex-jelenetekkel. De nem a sok kajakra felvett dugás volt a lényeg - bár nyilván sokakat ez csábított a moziba -, hanem a naturalista társadalmi szatíra és a párkapcsolatok újszerű, és rendszerint remek humorral ábrázolt bemutatása (a filmet már megvette a Budapest Film, bár bemutatását csak tavaszra tervezik). 
 
Hasonlóan kellemes meglepetés volt a horvát Goran Dukic kissé morbid amerikai rendezése, a Wristcutters, a Majdnem híresből ismert Patrick Fugit főszereplésével, arról a helyről, ahová az öngyilkosok kerülnek - Tom Waits is játszik benne, szóval eleve nem lehet rossz -, és a Friends with Money című vígjáték is sokkal többet hozott, mint amit a tartalom alapján várhattunk. Az amerikai szatíra négy középkorú nő válságba került életéről szól, olyan sztárokkal, mint Jennifer Aniston, Frances McDormand, Catherine Keener és Joan Cusack főszereplésével - finom, jól összerakott, érzékeny darab, remek humorral. 
 
Szóval volt mit nézni augusztus 18. és 26. között Szarajevóban; illusztris vendégekbe is belefuthattunk, mint például Nick Nolte-ba, aki a Peaceful Warrior című, teljesen közhelyes amerikai moziban szerepelt, amely egy arrogáns atléta megvilágosodásának története - Nolte a tornász titokzatos, talán angyal mentorát alakítja. A Világ Legrosszabban Öltözött Színésze egész jól és frissen nézett ki, úgy tűnik az elmúlt pár zűrös éve után tényleg összeszedte magát - nem úgy, mint az amerikai kultrendező, Abel Ferrara, aki viselkedése alapján valószínűleg hónapokon belül be fog golyózni. Az összevissza hadováló és teljesen hibbantként viselkedő Ferrara javára annyit lehet írni, hogy magával hozta haverját, Bonót is - igaz, a jócskán pocakosodó énekes visszajáró vendég a városban. 
 
Maga Szarajevó még mindig magán viseli a háború nyomait, de egyre több a felújított épület, a csillogó üzlet, a fedett piac pedig - ahol az árusok kérés nélkül is megkínálnak az olyan bosnyák csemegékkel, mint a füstölt, sós bélszín - és a régi bazár most is gyönyörű. Igaz, a sok olajban, hagymával sült bureket és kebabot két nap alatt is meg lehet unni, a török édességeket soha - a fesztiválon pedig baklavát lehetett reggelizni, gondolom valamelyik szponzornak köszönhetően, délután 5 és 6 között pedig a helyi borokat és sajtokat lehetett kóstolgatni. Szóval jól lehet élni Szarajevóban, panasz legfeljebb a légkondicionálás teljes hiányára lehet 
 
Szombaton aztán kihirdették az eredményeket is - amelyek idén sem okoztak komoly meglepetést, hiszen a döntéseket leginkább a város különleges geopolitikai fekvése diktálta. A Szarajevó Szíve díjat - és a vele járó 25.000 eurót egy bosnyák-német-svájci koprodukció, a Das Fräulein kapta - abszolút várható módon, hiszen igazi értelmiségi filmről van szó, ami teljesen megfelel a nyugati ízlésnek, de balkáni témát dolgoz fel. Hősei egy Zürichben élő szerb és horvát asszony, akik a hazatérés és a beilleszkedés között őrlődnek. Andrea Štaka filmjének főszereplője, Marija Škaričić kapta a legjobb női főszereplő díját, míg a Legjobb Férfi Főszereplő egy összbalkáni - bosnyák-szerb-horvát - mozi, az All For Free (Sve Džaba) nihilista főhősét játszó Rakan Rushaidat vihette haza. A Legjobb Dokumentumfilm kategóriában is borítékolható volt a nyertes - igaz, a többi alkotás nem képviselt túl magas színvonalat -, vagyis a Vukovar - Final Cut (Vukovar - Poslednji Rez), amely a tragikus sorsú horvát város túlélőivel foglalkozik, és meglepő módon egy szerb rendező készítette. A közönségdíjas a nálunk is vetített Út Guantanamóba lett - a fesztiválra ellátogató és az iraki háború ellen is kampányoló főszereplők jelenléte nyilván aktívan elősegítette a film sikerét. 
 
Fotók: Sarajevo Film Festival