A tamil származású brit énekesnő, Susheela Raman már eddig is totálisan elbűvölt bennünket fátyolos hangjával, klasszikus és tradicionális indiai zenét, nyugati hatásokat, world musicot, dzsesszt és soult ötvöző három nagylemezével (Salt Rain – 2001, Love Trap – 2003, Music For Crocodiles – 2005), így különösen izgatottan vártuk bemutatkozását a Szigeten. A nyitónap délutánján, a világzenei színpadon adott koncertjével aztán folytatta a kápráztatást, olyannyira, hogy a fellépés utáni interjúra már alig maradt hangja.
Mivel tudtuk, hogy az énekesnő egy gégebetegség miatt szinte a teljes nyári fellépéssorozatát kénytelen volt lemondani, kissé aggódva vártuk a koncertkezdést, ám a minimál felállással (állandó gitáros-producer kísérőjével, azaz férjével, a 23 Skidoo nevű legendás nyolcvanas évekbeli punk-funk zenekarban elhíresült Sam Millsszel és egy „rebellis” – állva zenélő – tablással, Aref Durvesh-sel) színpadra lépő Susheela így is ujjai köré csavarta hallgatóságát. Hangképzési problémákból szinte semmi sem hallatszott, a lemezen oly nyugalmas, szelíd előadásmód pedig gyakran fordult féktelen ugrálásba, táncba – csupán azt sajnálhattuk, hogy nem egy nagyobb létszámú, teljes ritmusszekcióval felálló zenekar kísérte a megjelenésre Neneh Cherry tamil unokatestvérének tűnő énekesnőt. A készülő negyedik albumának anyagából is ízelítőt nyújtó Susheela persze alaposan elfáradt a végére, s mire a koncert utáni interjúra került a sor, már betegsége is éreztette utóhatását, így a hangszálaival küzdő Susheela mellett férje is besegített a rövidre fogott beszélgetésbe.
- Mint azt a remek koncert is bizonyította, látszólag teljesen rendbe jöttél a kihagyott két hónap után. Pontosan mi is volt a probléma?
Susheela: - Begyulladt a gégém, elég komoly volt a baj, és ráadásul nagyon csúnyán el is húzódott a betegség.
- Ez volt az első koncert a visszatérésed óta?
Susheela: - Nem, ez a második volt, két napja már volt egy fellépésünk Franciaországban.
- Mindig hárman vagytok a színpadon, vagy van kibővített, nagyobb felállás is?
Susheela: - Két napja plusz három zenésszel játszottunk, volt egy dobos, egy basszusgitáros és egy csellós is velünk. A repertoár eléggé sokféle dalokból áll, szóval gyakran válogatjuk a felállásunkat.
- Nyilvánvalóan nagyon fontos számodra a családi tradíciók ápolása: a felmenőid között voltak zenészek, énekesek, s bár te már Angliában születtél, mégis visszamentél szüleid szülőföldjére, Indiába, hogy a legnagyobb hindusztáni énekesektől tanuljál. Mit jelentett számodra ez az élmény?
Susheela: - Természetesen nagyon fontos volt számomra ez az utazás, akárcsak az, hogy a legutóbbi lemez jó részét szintén Dél-Indiában, ottani zenészekkel rögzíthettük. Tudod én Londonban születettem, de a családom nagyon erősen őrzi a tamil hagyományokat, fontos azok ápolása, nálunk mindenki nagyon büszke a származására. Szerették volna, ha én is testközelből megismerem, hogy honnan származom, és számomra is igen fontos volt, hogy autentikus környezetben tanulhassak. Aztán a szüleim is nagyon szeretik a zenét, már gyermekkoromban állandó zeneszó mellett nőttem fel, mindig szólt valami a házunkban, nagyon természetes viszony alakult ki bennem a zenei hangokkal. Ugyanakkor másodgenerációs bevándorlóként természetesen fokozatosan elkezdett érdekelni, hogy mi zajlik körülöttem a világban, Londonban, vagy később – miután Ausztráliába költöztünk – Sydney-ben. A különböző kultúrák természetes módon értek össze bennem. Az ilyen indiai utazások pedig megerősítik a gyökereimet.
- Sammel az első albumod óta dolgoztok együtt. Hogyan találtatok egymásra?
Susheela: - Egy zenei kiadó embere mutatott be minket egymásnak.
Sam: - 1997-ben találkoztunk először és 1998 óta közösen zenélünk. Amikor Susheela visszatért Londonba indiai tanulmányaiból, akkor én éppen egy másik indiai énekessel, Paban Das Baaullal készítettem egy lemezt (ami Real Sugar címen, 1997-ben jelent meg – a szerk.), ő hallott erről és találkoztunk. Szépen lassacskán elkezdtünk együtt zenélni, dalokat feldolgozni és ráhangolódni egymásra. Végül három évig tartott mire megszültük a bemutatkozó lemez anyagát. Nagyon izgalmas élmény volt.
- Nagyon is úgy tűnik, hogy megtaláltátok a megfelelő partnert egymásban, jól kiegészítitek egymást…
Sam: (halkan, szerényen) - Igen, működik a dolog. (pár másodperc csend után eltakarja Susheela szemét és kiabálni kezd) Igeeen! Igeen, nagyok vagyunk! (hangos nevetés)
- Beszéljünk kicsit a lemezeitekről. A bemutatkozó album, a 2001-es Salt Rain saját dalokból, tradicionális indiai darabokból és feldolgozásokból állt össze. És rögtön óriási sikert aratott.
Sam: - Azért kellett neki egy év, mire úgy igazán beindultak körülötte a dolgok, de tényleg nagy siker lett. Furcsa a helyzet ezekkel a kulturális értékkel. Elkezdesz alkotni valamit, aztán egyre mélyebbre ásod magad, egyre erőteljesebb, jobb dolgokat hozol létre, de az már nem lehet akkora újdonság, mint amikor először előálltál vele. Ha valami egyedivel rukkolsz elő, akkor mindig az első alkalom jelenti a nagy meglepetést, az fogja a figyelmet felkelteni. Ugyanazt a hatást már nem tudod még egyszer elérni. Így van ezzel a legtöbb együttes is, először felfigyelnek rájuk, izgalmas, amit és ahogyan játszanak, de aztán már hiába lesznek egyre elmélyültebbek, a siker első pillanatát már nehéz lesz felülmúlniuk.
- A második album, a 2003-as Love Trap energikusabb, organikusabb folytatás volt. Talán furcsán hangzik a terminus, de számomra ez az elmúlt időszak egyik legjobb soul lemeze.
Susheela: - Mi is úgy tartjuk, hogy ez soul. Mi is azt mondanánk rá, hogy soul zene. Van ugye ez a levakarhatatlan kapcsolódás a fekete, amerikai, klasszikus értelemben vett műfajhoz, de talán érdekes lenne újradefiniálni, mi is fér bele a soul fogalmába. Nagyszerű dalok, gyönyörű előadásmód, a vallásos háttér, egyfajta átjáró a szent és profán között – és közben végig érezni lehet benne az intenzitást. Mindig is így gondolunk a zenénkre, egyfajta soulként, és ha az emberek felismerik és megértik ezt, akkor az nagyon jó.
- A második album csupa átiratból és feldolgozásból állt, míg a harmadik, a 2005-ös Music For Crocodiles döntően saját szerzeményeket tartalmaz. Ez nagy váltás a két lemez között.
Sam: - A második album volt a leginkább indiai lemezünk. Két dal szerepel rajta angolul, a többi szanszkritul és telugu nyelven hallható, szóval ekkor sokkal inkább a dél-indiai zenét térképeztük fel, az indiai zenei elvek mentén formáltuk a megszólalásunkat, azt házasítottuk dobokkal, nyugati hangzásokkal. A Music For Crocodiles viszont – ha úgy tetszik – egy nagyobb önkifejezés: ezúttal sokkal többet adtuk bele magunkból. De persze megvan a folytonosság is az egyes albumok között. Nagyon különleges volt a legutóbbi lemezt rögzíteni, hiszen Indiában, helyi zenészekkel hozhattunk létre valami egyedit. Azért is jó volt, mert volt időnk a szerzemények megírására: hat hónap szabadságot használtunk fel dalszerzésre. A második albumnál úgy volt, hogy (hevesen gesztikulál) „gyerünk, turné, turné, stúdió, rögzítsünk valamit!”, most pedig mindenre volt időnk rendesen. Folyamatosabban, átgondoltabban tudtunk dolgozni.
- Gondoltatok a James Bond filmekhez készült monumentális Shirley Bassey-dalokra, amikor a Love Trap címadó szerzeményén dolgoztatok? Amikor először hallottam, arra gondoltam, hogy tökéletes lenne egy James Bond film nyitódalának.
Susheela: (nevet) - Nem igazán terveztük annak, egyszerűen így alakult. Amikor elkezdtük játszani, akkor sokkal inkább egy ilyen hastáncos darabnak tűnt. Eredetileg egyébként egy etióp énekes, Mahmoud Ahmed dala. Aztán amikor Tony Allen (Fela Kuti dobosa, az afrobeat egyik fő kialakítója – a szerk.) csatlakozott hozzánk a felvételekor, és elkezdett játszani egy hatvanas évek stílusú pszichedelikus groove-ot, akkor egyszerre összeállt, átalakult azzá, ami a lemezen is hallható.
Sam: - Shirley Bassey James Bond dalairól tudni kell, hogy a filmzeneszerző, John Barry mindig is vonzódott a keleti motívumok iránt, és talán ezért is érződhet párhuzam az ő betétdalai és a Love Trap között. Egyébként készítettünk belőle egy francia nyelvű változatot is, ami lényegében egy remix, és az is jól sikerült.
- Mint azt már a koncerten is kiderült, a negyedik album ismét egy feldolgozásokból álló lemez lesz. Mi kerül még rá a ma is elhangzott Jimi Hendrix-dal, a Voodoo Chile átirata mellett?
Sam: - Lesz egy-egy szám a Can együttestől, Captain Beefhearttól, a Joy Divisiontől, a Velvet Undergroundtól, a Throbbing Gristle-től…
- Krautrock, avantgárd art-rock, pre- és poszt-punk, ipari zene – elég izgalmas választások, ami az alapanyagot illeti. A Velvet Undergroundtól például melyik szerepel majd a lemezen?
Sam: - Az I’m Set Free. Igen, meglehetősen széles spektrumról válogattunk. Mindegyik szám nagyon jó, de ami érdekes, hogy mindegyikben van valami transzszerű elem, még az I’m Set Free-ben is. Mindegyiknek sugárzóan boldog hangulata van, vagy legalábbis kihámozható belőlük egy ilyen megközelítés.
- Hangzásban ez a negyedik album hogyan fog viszonyulni a korábbi lemezekhez? Akusztikusabb, egyszerűbb lesz, olyasmi mint a mai koncert hangzása?
Sam: - Egyszerűsítjük kicsit a megszólalást, nagyon élő lesz a hangzás, és sokkal szimplább a hangszerelés. Rajtunk kívül mindössze Aref, a tablásunk és egy csellós szerepel majd rajta. Valamikor 2007 elején fog megjelenni, most még éppen a felvételek végénél tartunk. Igazából nehéz valamiről beszélni, amikor még benne vagy a munkában, és még nincs a kezedben a végeredmény.
interjú + fotók: Dömötör Endre + Déri Zsolt
- Mint azt a remek koncert is bizonyította, látszólag teljesen rendbe jöttél a kihagyott két hónap után. Pontosan mi is volt a probléma?
Susheela: - Begyulladt a gégém, elég komoly volt a baj, és ráadásul nagyon csúnyán el is húzódott a betegség.
- Ez volt az első koncert a visszatérésed óta?
Susheela: - Nem, ez a második volt, két napja már volt egy fellépésünk Franciaországban.
- Mindig hárman vagytok a színpadon, vagy van kibővített, nagyobb felállás is?
Susheela: - Két napja plusz három zenésszel játszottunk, volt egy dobos, egy basszusgitáros és egy csellós is velünk. A repertoár eléggé sokféle dalokból áll, szóval gyakran válogatjuk a felállásunkat.
- Nyilvánvalóan nagyon fontos számodra a családi tradíciók ápolása: a felmenőid között voltak zenészek, énekesek, s bár te már Angliában születtél, mégis visszamentél szüleid szülőföldjére, Indiába, hogy a legnagyobb hindusztáni énekesektől tanuljál. Mit jelentett számodra ez az élmény?
Susheela: - Természetesen nagyon fontos volt számomra ez az utazás, akárcsak az, hogy a legutóbbi lemez jó részét szintén Dél-Indiában, ottani zenészekkel rögzíthettük. Tudod én Londonban születettem, de a családom nagyon erősen őrzi a tamil hagyományokat, fontos azok ápolása, nálunk mindenki nagyon büszke a származására. Szerették volna, ha én is testközelből megismerem, hogy honnan származom, és számomra is igen fontos volt, hogy autentikus környezetben tanulhassak. Aztán a szüleim is nagyon szeretik a zenét, már gyermekkoromban állandó zeneszó mellett nőttem fel, mindig szólt valami a házunkban, nagyon természetes viszony alakult ki bennem a zenei hangokkal. Ugyanakkor másodgenerációs bevándorlóként természetesen fokozatosan elkezdett érdekelni, hogy mi zajlik körülöttem a világban, Londonban, vagy később – miután Ausztráliába költöztünk – Sydney-ben. A különböző kultúrák természetes módon értek össze bennem. Az ilyen indiai utazások pedig megerősítik a gyökereimet.
- Sammel az első albumod óta dolgoztok együtt. Hogyan találtatok egymásra?
Susheela: - Egy zenei kiadó embere mutatott be minket egymásnak.
Sam: - 1997-ben találkoztunk először és 1998 óta közösen zenélünk. Amikor Susheela visszatért Londonba indiai tanulmányaiból, akkor én éppen egy másik indiai énekessel, Paban Das Baaullal készítettem egy lemezt (ami Real Sugar címen, 1997-ben jelent meg – a szerk.), ő hallott erről és találkoztunk. Szépen lassacskán elkezdtünk együtt zenélni, dalokat feldolgozni és ráhangolódni egymásra. Végül három évig tartott mire megszültük a bemutatkozó lemez anyagát. Nagyon izgalmas élmény volt.
- Nagyon is úgy tűnik, hogy megtaláltátok a megfelelő partnert egymásban, jól kiegészítitek egymást…
Sam: (halkan, szerényen) - Igen, működik a dolog. (pár másodperc csend után eltakarja Susheela szemét és kiabálni kezd) Igeeen! Igeen, nagyok vagyunk! (hangos nevetés)
Sam: - Azért kellett neki egy év, mire úgy igazán beindultak körülötte a dolgok, de tényleg nagy siker lett. Furcsa a helyzet ezekkel a kulturális értékkel. Elkezdesz alkotni valamit, aztán egyre mélyebbre ásod magad, egyre erőteljesebb, jobb dolgokat hozol létre, de az már nem lehet akkora újdonság, mint amikor először előálltál vele. Ha valami egyedivel rukkolsz elő, akkor mindig az első alkalom jelenti a nagy meglepetést, az fogja a figyelmet felkelteni. Ugyanazt a hatást már nem tudod még egyszer elérni. Így van ezzel a legtöbb együttes is, először felfigyelnek rájuk, izgalmas, amit és ahogyan játszanak, de aztán már hiába lesznek egyre elmélyültebbek, a siker első pillanatát már nehéz lesz felülmúlniuk.
Susheela: - Mi is úgy tartjuk, hogy ez soul. Mi is azt mondanánk rá, hogy soul zene. Van ugye ez a levakarhatatlan kapcsolódás a fekete, amerikai, klasszikus értelemben vett műfajhoz, de talán érdekes lenne újradefiniálni, mi is fér bele a soul fogalmába. Nagyszerű dalok, gyönyörű előadásmód, a vallásos háttér, egyfajta átjáró a szent és profán között – és közben végig érezni lehet benne az intenzitást. Mindig is így gondolunk a zenénkre, egyfajta soulként, és ha az emberek felismerik és megértik ezt, akkor az nagyon jó.
- A második album csupa átiratból és feldolgozásból állt, míg a harmadik, a 2005-ös Music For Crocodiles döntően saját szerzeményeket tartalmaz. Ez nagy váltás a két lemez között.
- Gondoltatok a James Bond filmekhez készült monumentális Shirley Bassey-dalokra, amikor a Love Trap címadó szerzeményén dolgoztatok? Amikor először hallottam, arra gondoltam, hogy tökéletes lenne egy James Bond film nyitódalának.
Susheela: (nevet) - Nem igazán terveztük annak, egyszerűen így alakult. Amikor elkezdtük játszani, akkor sokkal inkább egy ilyen hastáncos darabnak tűnt. Eredetileg egyébként egy etióp énekes, Mahmoud Ahmed dala. Aztán amikor Tony Allen (Fela Kuti dobosa, az afrobeat egyik fő kialakítója – a szerk.) csatlakozott hozzánk a felvételekor, és elkezdett játszani egy hatvanas évek stílusú pszichedelikus groove-ot, akkor egyszerre összeállt, átalakult azzá, ami a lemezen is hallható.
Sam: - Shirley Bassey James Bond dalairól tudni kell, hogy a filmzeneszerző, John Barry mindig is vonzódott a keleti motívumok iránt, és talán ezért is érződhet párhuzam az ő betétdalai és a Love Trap között. Egyébként készítettünk belőle egy francia nyelvű változatot is, ami lényegében egy remix, és az is jól sikerült.
- Mint azt már a koncerten is kiderült, a negyedik album ismét egy feldolgozásokból álló lemez lesz. Mi kerül még rá a ma is elhangzott Jimi Hendrix-dal, a Voodoo Chile átirata mellett?
Sam: - Lesz egy-egy szám a Can együttestől, Captain Beefhearttól, a Joy Divisiontől, a Velvet Undergroundtól, a Throbbing Gristle-től…
- Krautrock, avantgárd art-rock, pre- és poszt-punk, ipari zene – elég izgalmas választások, ami az alapanyagot illeti. A Velvet Undergroundtól például melyik szerepel majd a lemezen?
Sam: - Az I’m Set Free. Igen, meglehetősen széles spektrumról válogattunk. Mindegyik szám nagyon jó, de ami érdekes, hogy mindegyikben van valami transzszerű elem, még az I’m Set Free-ben is. Mindegyiknek sugárzóan boldog hangulata van, vagy legalábbis kihámozható belőlük egy ilyen megközelítés.
- Hangzásban ez a negyedik album hogyan fog viszonyulni a korábbi lemezekhez? Akusztikusabb, egyszerűbb lesz, olyasmi mint a mai koncert hangzása?
Sam: - Egyszerűsítjük kicsit a megszólalást, nagyon élő lesz a hangzás, és sokkal szimplább a hangszerelés. Rajtunk kívül mindössze Aref, a tablásunk és egy csellós szerepel majd rajta. Valamikor 2007 elején fog megjelenni, most még éppen a felvételek végénél tartunk. Igazából nehéz valamiről beszélni, amikor még benne vagy a munkában, és még nincs a kezedben a végeredmény.
interjú + fotók: Dömötör Endre + Déri Zsolt
Június 1-3. között egy különleges, királyi lakomának bárki részese lehet a Budavári Libamájfesztiválon.
Copyright © 2012
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Felhasználási feltételek