Az énekesnő igyekezett úgy kiválogatni az album anyagát, hogy kapjon valamit az átlag-rajongó, a Lauper-fanatikus és az újdonságok után vágyakozó vásárló is – négy slágerrel képviselteti magát a sokmilliós sikerű 1983-as She’s So Unusual debütalbum, eggyel az 1986-os True Colors, míg az 1996-os Sisters Of Avalonról és a 2001-es Shine-ról egy-egy kislemezszám és egy-egy kevésbé ismert albumdal került fel. Helyet kapott még a lemezen két vadonatúj ballada, az I’ll Be Your River és az Above The Clouds, sajnálatos módon viszont semmi nem került be a szórásba az 1989-es A Night To Remember és az 1992-as Hat Full Of Stars korongokról. 
 
Kifejezetten jót tett a korai daloknak, hogy megszabadultak a mai fül számára már idegesítően ható nyolcvananas évekbeli hangszereléstől. Nincsenek műanyag szintik, nincs elektromos dob (sőt „normális” dob is csak pár dalban bukkan fel a lemezen), leginkább olyan „hagyományos” hangszerek dominálnak, mint az akusztikus gitár, hegedű, zongora, orgona, harsona, cselló és citera. Az eredmény minden dal esetében határozottan jó, néhol kifejezetten érdekes. A tinédzseresen idétlen She Bop című dalból például egy lassú, szomorkás blues kesergő lett, az All Through The Night meg valamiféle folk-reggae. Kiválóan hangszerelt dalok, érett, kifinomult produkció, meggyőző énekes és hangszeres teljesítmények – gyakorlatilag első osztályú lemez, két kivételt leszámítva. A már említett All Through The Night című számban a vendégművész Shaggy inkább oszt, mint szoroz – jobb lenne a dal, különösen a vége, ha nem szövegelne bele. Az énekesnő legismeretebb dalának, a Girls Just Want To Have Funnak az átirata pedig teljesen mellékvágány, úgy ahogy van. Cyndi Lauper már amúgy is átdolgozta egyszer ezt calypso stílusban, a Twelve Deady Cyns című 1994-es slágerválogatáson, nem igazán érthető tehát, miért kellett megint hozzányúlni, és ráadásul miért pont így. Ez a japán Puffy Ami Yumi lányduóval előadott Sugarloaf-szintű ska light verzió egyszerűen méltatlan az album többi felvételéhez. 
 
Egy szó mint száz: több, mint kellemes meglepetés ez a lemez. Amellett, hogy kiváló hallgatnivaló, ráadásul két dolgot is bizonyít. Úgy tűnik, Cyndi Lauper – pár kortársával ellentétben – méltósággal tudja viselni, hogy túl van az ötödik X-en. És mivel a két új dal semmiben nem marad el a nagy „Lauper-klasszikusoktól”, arra is lehet következtetni, hogy az énekesnő nem fogyott ki az ötletekből. Remélhetőleg hamarosan egy vadonatúj számokat tartalmazó lemezzel is jelentkezik majd