Fellépők

Kedvenc helyek

Komolyzenei koncertek

She Wants Revenge: She Wants Revenge
|
est.hu:
7/10
|
olvasói:
9/10 (1)
(Geffen / Universal)

Szögezzük le az elején: jól lopni is tudni kell! A She Wants Revenge, vagyis két Los Angeles-i DJ-producer, Justin Warfield és Adam Bravin rockegyüttese felvállalta, hogy nagy tisztelettel ápolja tovább a Bauhaus, a Cure, a korai Depeche Mode és leginkább a Joy Division örökségét, de ha nem akarunk udvariaskodni, azt is mondhatjuk: egy az egyben koppintja a nyolcvanas évek hajnalának poszt-punk/goth-rock előadóit.
Warfield és Bravin a hiphop felől jutottak vissza furcsa kerülőkkel a nyolcvanas évek new wave mozgalmáig: az előbbi a kilencvenes években két mérsékelten sikeres szólólemezzel kezdte zenei karrierjét (de jóval nagyobb ismertségre tett szert mikor egy-egy rapbetét erejéig besegített a Placebo Black Market Music és a Cornershop When I Was Born the 7th Time siikeralbumain), utóbbi pedig producerként szerzett hírnevet magának a nyugati parton. A két hiphopper műfajváltásában nyilván szerepet játszottak az Interpol, a Killers és a Bravery sikerei (meg persze az, hogy saját bevallásuk szerint kölyökként Smiths- és Depeche Mode-rajongók voltak, és szegről-végről még ma is azok lennének), a She Wants Revenge debütáló anyaga ugyanakkor szándékosan kevésbé modern kivitelben szólal meg, mint a retro hullámot meglovagló többi mai zenekaré. A legnagyobb különbség azonban nem ez: ameddig a Joy Division legeredetibb és legkiválóbb új követője, az Interpol minden tekintetben felnőtt a régiek szintjére, addig a SWR közel sem tud olyan jó és eredeti számokat írni, mint a nagy elődök tudtak, így egyelőre csak hangzásban hasonlít néha megtévesztésig hozzájuk.  
 
A domináns sötét hangulatú szerzemények mellett a zenekar nem mulasztja el kijátszani a kötelező dance-rock kártyát sem: az I Don't Want To Fall In Love vagy a Monologue akár diszkó-favoritok is lehetnének. Jelentősen rontja azonban az összképet az egysíkúság: a fárasztó – és néha igen bénán szóló – dobgépből és a monoton basszusból álló „ritmusszekció” nem sokat mozgásteret enged a szintetikus zenének (ez Bravin sara), de az Ian Curtis hangját megidéző rideg énekkel, valamint a kísérteties gitárszólamokkal is hamar a mesterkéltség csapdájába esik a duó (ezért pedig a gitáros-énekesi szerepkört felvállaló Warfield kárhoztatható). 
 
Mindezen hibák ellenére a She Wants Revenge albuma inkább jó lemez, Warfieldék ugyanis jó helyről loptak, lelkesen bebiflázták és vissza is tudták adni a tananyagot, egyszerűen csak nem tudtak kilépni a jól felkészült, de nem kiemelkedő képességű tanítvány szerepéből. 
Bokor Péter
2006.07.26
|
Új hozzászólás
Név: E-mail:
Hozzászólás:
Ismételd meg:


2012. május 25., péntek

Orbán
Június 1-3. között egy különleges, királyi lakomának bárki részese lehet a Budavári Libamájfesztiválon.
Tagok: túl az 1 millión
Copyright © 2012
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.