(Parlophone / EMI)
A Divine Comedy – azaz az észak-ír dalszerző-énekes Neil Hannon váltakozó kísérőkkel kiegészülő zenekara – a 2001-es gyengécske, Radiohead-maníros Regeneration kitérője után a 2004-es Absent Friends albumon újra perfekt, slágeres kamara-poppal kedveskedett hallgatóinak. Most pedig egyenesen egy csúcslemezzel jelentkezett!
A Divine Comedy – azaz az észak-ír dalszerző-énekes Neil Hannon váltakozó kísérőkkel kiegészülő zenekara – a 2001-es gyengécske, Radiohead-maníros Regeneration kitérője után a 2004-es Absent Friends albumon újra perfekt, slágeres kamara-poppal kedveskedett hallgatóinak. Most pedig egyenesen egy csúcslemezzel jelentkezett!
A nyolcadik Divine Comedy-sorlemez, a Victory For The Comic Muse visszautal Hannon kezdetei próbálkozásaira (1990-es debütáló minialbuma Fanfare For The Comic Muse címmel látott napvilágot!), határozottan popsláger-orientált dalcsokor, változatlanul sajátosan barokkos, kamara-pop hangszerelésű, ám ezúttal spontánabb a megszokottnál. Neil Hannon tőle szokatlanul, kevés pepecseléssel, mindössze két hét alatt (az alaphangszereket sokszor egyszerre, teljesen élőben) rögzítette, azt persze azért nem állta meg, hogy ne körítse az egészet egy nagyzenekarral. A Noel Coward színpadi dalainak, Scott Walker korai epikus popszerzeményeinek és Burt Bacharach szimfonikus easy balladáinak bűvöletében alkotó szerény családapa továbbra is őrzi dandy megjelenését, osztja vitriolos – olykor Morrissey-t idéző – megjegyzéseit, és szórja hibátlan popgyöngyszemeit (a két lemez közti időszakban szerepelt többek között a kiváló The Hitchhiker's Guide To The Galaxy filmzenelemezen is).
Az új album méltó eddigi csúcsműveihez, az 1993-as Liberation és az 1996-os Casanova albumokhoz: nagyívű, egyedi hangszerelés, szárnyaló, slágeres dallamok, sokszínű kiegészítők, szentimentalizmus, félmosoly, játékos arisztokratizmus. Az ifjú Don Juan aggodalmai, anya-gyermek kapcsolat, sztárság kínjai, a felső tízezer magánya, reménység, tinédzsermisztika – bármi lehet érdekesen elővezetett téma Hannonnál. A dalok egy része eredetileg másoknak készült, és szerepel egy bámulatos Associates-átirat is, mely egy tervezett feldolgozáslemezről vándorolt át ide (az Associate egy remek skót zenekar volt a nyolcvanas évek elejéről). Az album első kétharmada a slágeres daloké, a zárórész egy mini-szimfóniát idéz, mindez pedig tökéletes egységben van ahhoz, hogy aki most hallja először a mesterdalnokot, az is azonnal beleszerethessen művészetébe.
9/10
Az új album méltó eddigi csúcsműveihez, az 1993-as Liberation és az 1996-os Casanova albumokhoz: nagyívű, egyedi hangszerelés, szárnyaló, slágeres dallamok, sokszínű kiegészítők, szentimentalizmus, félmosoly, játékos arisztokratizmus. Az ifjú Don Juan aggodalmai, anya-gyermek kapcsolat, sztárság kínjai, a felső tízezer magánya, reménység, tinédzsermisztika – bármi lehet érdekesen elővezetett téma Hannonnál. A dalok egy része eredetileg másoknak készült, és szerepel egy bámulatos Associates-átirat is, mely egy tervezett feldolgozáslemezről vándorolt át ide (az Associate egy remek skót zenekar volt a nyolcvanas évek elejéről). Az album első kétharmada a slágeres daloké, a zárórész egy mini-szimfóniát idéz, mindez pedig tökéletes egységben van ahhoz, hogy aki most hallja először a mesterdalnokot, az is azonnal beleszerethessen művészetébe.
9/10
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Vélemény|Felhasználási feltételek