Hősünknek For Him And The Girls és (Last Night We Were) The Delicious Wolves című korai nagylemezein (illetve Almost A Full Moon című karácsonyi témájú minialbumán) elsősorban a hetvenes évek nagy dalszerzői, Tom Waits, David Bowie, Randy Newman vagy Bryan Ferry voltak az atyamesterei, míg Lover/Fighter című 2003-as korongján már a nyolcvanas évekbe, a U2, a Waterboys és a Pixies világába kirándult. Aztán valahogy kezdett kicsúszni a talaj a lába alól – alkohol, drogok, magánéleti válság. Persze a dolgos (művész)ember csúszás közben sem volt tétlen: a három albumra elegendő dalt írt mindenféle stílusban – más kérdés, hogy nem találta bennük a szervezőelvet. Hogy mindez le-, ő meg kitisztuljon, elvonult a világtól és ekkor született a Treeful Of Starling album anyaga. A profi, feszes, gitárcentrikus 2003-as lemezzel szemben itt zömében zongorán írt, finom, lassú, valceres dalokat kapunk, 36 percben kilenc kis gyöngyszemet. „Himnuszok egy haldokló bolygónak és egy pusztuló kultúrának” – olvasható a hátsó borítón, és a természeti jelenségekről, az élet értelméről, a szerelemről meg a problémázás feleslegességéről szóló fülbemászó filozofálgatás közepette tényleg hamar eljutunk a világ kezdetétől (When These Mountains Were The Seashore) a világvége-hangulatig (You And The Candles, Goodbye To Radio, Ice Age). De semmi pánik, Hawksley örök romantikus és optimista: a technikai civilizáció összeomlása után gyertyafénynél is gyönyörű lesz a szerelmünk és a jégkorszakban is lesznek szép napjaink. 
 
 
9/10