Regina Spektort többek között eredeti hangvételű dalai és egyedi, már-már opheliai őrületbe hajló énekstílusa miatt szerettük meg korábbi lemezein – nem lehet ellenállni az egyszerre neurotikus és bájos atmoszférának, melyet a bohém heroina egyszerű eszközökkel teremt (kislányos szájdobolással, hirtelen hangnemváltásokkal, a zongora peremén vagy egy odahúzott széken való kopácsolással). Bolondos stílusjegyek az új dalokban is feltűnnek, de sokkal visszafogottabb, letisztultabb módon. Azt azért nem jelenthetjük ki, hogy Regina teljesen lenyugodott, de az biztos, hogy a Begin To Hope közelít a legmarkánsabban a hagyományos popzenei formákhoz. A Fidelity című nyitódal laza, R&B-s ritmusát pengetett hegedű központozza, majd a refrénben Regina bájosan „effektál” a kulcsszavakkal: heart, soft, fall, better... Ez utóbbiból aztán dalcím is lesz: a Better szinte coldplay-es kezdése és fülbemászó refrénje („jobban, jobban, jobban fogod érezni magad, ha adok egy csókot oda, ahol fáj?”) alapján igazi stadion-rock sláger is lehetne, de szerencsére marad kedves és egyszerű, akárcsak minimál videotechnikát használó klipje. A Samson című gyönyörű darabban – amelynek egy korábbi szólózongorás változatát a 2002-es Songs album nyitódalaként már ismerhettük – Regina profán környezetbe helyezi az ő Sámsonjának történetét („mikor elsőször talákoztuk, még hosszú volt a hajad... / nem tudtuk ledönteni az oszlopokat / egyetlenegyet sem / a törtélemkönyvek elfeledkeztek rólunk / és a Biblia sem említett meg minket / egy árva alkalommal sem”), míg a slágeres On The Radio sztorijában egy régi Guns N’Roses-sláger lesz az emlékek kulcsa („a rádióban meghallottuk a November Raint / az aztán a hosszú szám / de szép dal /… az a szóló borzalmasan hosszú / de jó a refrén / kétszer is meghallgattuk / mert elaludt a DJ” ).
 
Az ismét az aktuális Strokes-producer – vagyis már nem Gordon Raphael, hanem a helyére érkező David Kahne – segédletével felvett album legfelkavaróbb szerzeménye a francia című Apres moi („apres moi le déluge / after me the flood” = utánam az özönvíz), melynek közepén Regina váratlanul angol nyelvről oroszra vált, aztán később vissza angolra. A 20 Years Of Snow című zongorás darabban a ritmus- és hangulatváltások Björköt idézik, a groove-os garázs-rock gitártémával ellátott That Time pedig egyszerre juttathatja eszünkbe a baráti Strokes együttest és a kortárs Fiona Apple zongorista-énekesnőt. A legpoposabb dalban, a Hotel Songban pedig már lényegében az okoz meghökkenést, hogy Regina mennyire tisztán és slágeresen énekel.
 
Jót tett Regina Spektornak a kidolgozottabb hangszerelés és a poppal való kacérkodás, ez kétségtelen, bár mintha kicsit túlságosan vissza is fogta volna magát ebben a kísérletben. Ettől függetlenül a Begin To Hope-nak a 2006-os év legjobb lemezei közt a helye – és nemcsak a női előadók mezőnyében! 
 
 
9/10