A korszak egyik kérészéltű üdvöskéjét jelentő reklámfilmes, Adrian Lyne félúton a Flashdance laza történetszálra felfűzött klipegyvelege és a Végzetes vonzerő házastársi drámának álcázott erotikus thrillere közt két röpke órában elkészítette a tökéletes szoftszex-musicvideót, ami ugyan betétszámai közül csak egyet tett globálisan ismertté (You Can Leave Your Hat On), de maga korában merésznek számító nemiségével utat mutatott Sharonnak, Deminek és sok csupasz színészhátsónak.

Az Elizabeth McNeill vékonyka sikerkönyvéből vászonra adaptált, sötét szerelmi történet egy domináns, ám sármos tőzsdealkusz és egy bombázó, ám sebezhető lelkű entellektüelle pornográf románcáról egészen a végkifejletig mintaszerűen hozza mindkét választott műfaja elvárásait. Egy fiatal, gyönyörű, ám színészileg (még) értékelhetetlen emberpár kb. nyolc percenként lezavar valami látványos előjátékot sok-sok ellenfénnyel, montázsötlettel és precízen a háttérszámnak választott slágerhez igazítva - a többi egyszerű reklámszünet, érdektelen párbeszédekkel, pár humoros közjátékkal, hogy addig átnézhessünk az MTV-re. Ha Lyne nyerő stratégiájából még finálét is tudott volna kerekíteni (mint a Flashdance esetében), a swingerpartik ma gazdagabbak lehetnének a maguk örökzöld Pomádéjával - ehelyett azonban átmegy Utolsó tangóba, kapunk egy nagy adag drámát, öncsömört, szakítást és érzelmi vákumot, mintha csak a dögös vadmacska a sztriptízszám vége előtt lemászna a póznáról és felolvasna nekünk a kedvenc Camus-regényéből.

A 9 és 1 hét epizódjaiban szerethető darab, tele egy letünt korszak minden bájával és naivitásával, miközben ízléses kis katalógust nyújt át a decensebb perverziók szimbolikus reprezentációból (aranyzuhany felrázott ásványvízzel, facial shot tejjel-mézzel), sőt azt is bebizonyítja, hogy a modern képzőművészetet igenis lehet élvezni - igaz, intim magány kell hozzá. ***

Extrák:
Semmi az égvilágon, se karaoke-verzió, se alternatív nézőpontok, de még egy árva képgaléria sem Kim testdublőrjéről. Magyar sztereó, angol surround hang.

Nine 1/2 Weeks, 1986, 112 perc, InterCom (18)