Még csak kézirat formájában létezett Truman Capote hatéves kutatómunka alapján írott dokumentumregénye, a Hidegvérrel, de Richard Brooks rendező (Tábladzsungel, Macska a forró bádogtetőn) már a filmadaptáció forgatókönyvén dolgozott, majd egy évvel a regény megjelenése után, 1967-ben fekete-fehérben sokkolta a nézőket a kansasi Clutter-család brutális meggyilkolásának előzményeivel és a gyilkosok (rövid) utóéletének történetével.
Most tágul a bemutatott események köre, az ez idáig egyetlen dokumentumfilmet jegyzett Bennett Miller rendező ugyanis kínzó pontossággal mutatja be a regény születésének körülményeit: a kansasi Halcomb szomorú és értetlen lakóit, Truman Capote önmagát is manipuláló munkamódszerét, a tettesek lassú összeomlását és végül a szerző boldogtalan sikerét. A New York-i irodalmi körökben közkedvelt és szellemi frissességéért irigyelt homoszexuális író 1959-ben egy újságot böngészve talált rá a véres eseményre, melynek prózába ültetése meghozta számára a világhírt, a kutatómunka megpróbáltatásai azonban örökre elhallgattatták őt - Capote a Hidegvérrel megjelenése után már nem az olvasók, csupán a poharak és üvegek barátságát kereste.
Miller filmje nem thriller és nem is krimi, hanem alámerülés annak az embernek a gondolataiba, aki a gyilkosok gondolatait találgatja és ízlelgeti. Nem egy egyszerű túra a Capote megnézése, de a film egyik legnagyobb erénye, hogy kiváló vezetőket bocsát a nézők rendelkezésére: a forgatókönyv kimért és izgalmas, a fényképezés finom és érzékeny, a rendezés meglepően okos és érett, a prímet mégis a színészek játéka viszi. Már a Capote-közeli írónőt, Harper Lee-t alakító Catherine Keener játéka is megér egy kupac mozijegyet, a címszereplő Philip Seymour Hoffman azonban annyira zseniális, hogy talán már nincs is értelme további, legjobb férfi főszereplőnek járó Oscar-díjakat kiosztani. Akit ez a film (és Hoffman játéka) hidegen hagy, az inkább költözzön melegebb éghajlatra.
Miller filmje nem thriller és nem is krimi, hanem alámerülés annak az embernek a gondolataiba, aki a gyilkosok gondolatait találgatja és ízlelgeti. Nem egy egyszerű túra a Capote megnézése, de a film egyik legnagyobb erénye, hogy kiváló vezetőket bocsát a nézők rendelkezésére: a forgatókönyv kimért és izgalmas, a fényképezés finom és érzékeny, a rendezés meglepően okos és érett, a prímet mégis a színészek játéka viszi. Már a Capote-közeli írónőt, Harper Lee-t alakító Catherine Keener játéka is megér egy kupac mozijegyet, a címszereplő Philip Seymour Hoffman azonban annyira zseniális, hogy talán már nincs is értelme további, legjobb férfi főszereplőnek járó Oscar-díjakat kiosztani. Akit ez a film (és Hoffman játéka) hidegen hagy, az inkább költözzön melegebb éghajlatra.
Capote
amerikai-kanadai filmdráma, 114 perc, 2005
Életrajzi film Truman Capote íróról és utolsó regénye, a Hidegvérrel születéséről. Briliáns színészi játék, komótos rendezés és gyönyörű képek Kansasból, ahol nem a mese az úr, hanem a valóság.
rendező:
Forgalmazza: InterCom
Június 1-3. között egy különleges, királyi lakomának bárki részese lehet a Budavári Libamájfesztiválon.
Copyright © 2012
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Felhasználási feltételek