- A szokásos fellépésekhez képest milyen koncertre számíthatunk április elsején?

- Tovább mélyítjük majd azt a kontrasztot, melyet a humor és melankólia együttes jelenléte okoz – egy francia videoművész, Scorpene Horrible segítségével. Az ő világa egy árnyalattal sötétebb, mint a mienk, ezért balanszként több vitalitást, humort csempészünk az estbe, többek között olyan félnótákkal (lásd: Félnótás), melyeket nem nagyon szoktam koncerten énekelni, és olyan színpadi gegekkel és látványelemekkel, melyek passzolnak az előadás és az azzal párhuzamosan futó kiállításom címéhez, a Czifra Hormonhoz. Ezen a tárlaton főleg a dalokat inspiráló képeket fogom kilógatni.

- Honnan ez a cím?

- Sok mindent úgy érzékelek a világban, hogy olybá működnek, mintha hatalmas hormonok állnának a hátterükben, vagy – megfordítva a nézőpontot – mintha a testnedvekben lakó hormonjaink feladattal rendelkező kisistenek lennének. Kiderült az is, hogy francia vizuális cimboránk a digitális képalkotás mellett kémiai gyakorlatokat is felhasznál a projekciójában. Scorpene Horrible egyébként a közös nevezője a Villanófény Fesztiválnak, ami a Francia Intézet és a MU Színház közös szervezésében jött létre. A fesztivál szíve-lelke, Juhász Kata koreográfus-táncos, aki a Blitz című darabjában francia és magyar közreműködőkkel dolgozik együtt.

- Hogyan, milyen hatásoknak köszönhetően alakult ki az évek során az a czifra szűrő, melyen keresztül a világot látod?

- Biztos zizeg bennem valami czifra kódot ciripelő hormon, és szerencsére a családom is elég izgalmas és élménydús gyermekkorban részesített – ehhez szoktam mint energiaforráshoz visszazarándokolni.

 

 

Kattints a fotókra!

- A Specko Jedno felállása nemrég megváltozott: a billentyűk (Darvas Kristóf), a cajon (Vozár János) és a mikrofonod mellé visszatért Bujdosó János dalszerző-gitáros, aki az előző zenekarodban, a 2002-2003 táján működő Special Gizda formációban zenélt. Ettől a hangzás kicsit keményebb lett, nem olyan lírai, mint korábban. Milyen irányba tart a Specko Jedno?

- Én minden koncert között érzek különbséget, függetlenül a felállástól. Annyi biztos, hogy Jánossal gazdagodott, színesedett a zenénk, és a repertoár elmozdult a szerzői dalok irányába. Azt szeretném, ha a szövegcentrikus, lírai megnyilvánulások mellett megerősödne a zeneiség. A következő koncerten vendégművészként, Novák Csaba is beszáll a nagybőgőjével. És közben komótosan és akkurátusan készítjük a lemezünket is.

- Van kedvenc Specko Jedno-számod?

- Énekelni legjobban a Világbéke és a Petőfi Sándor című dalokat szeretem. De a többinek is nagyon tudok örülni: ha majd megnőnek, mindegyik sláger szeretne lenni!

- A ruhatáradat hogyan igazítod az egyes fellépésekhez?

- Most a gumicsizma a kiskedvenc, vagy a kínai tornacipő – többek között ennek köszönhető, hogy az estélyi ruhás korszakból időszakosan kiszabadítottam magamat, és olyan ruhákat turkálok, melyek egyszerre csinik, dekoratívak és alkalmasak tornagyakorlatokra és más hirtelen mozdulatokra.

 

 

A kövér terepszínű macska elviszi a háborúba
az Anyámasszony Katonáját (2005)

- Festő vagy, vizuáltervező, filmes, énekesnő, performer... Ismert nőként fontos számodra, hogy betölts valamilyen közéleti szerepet? Milyen ügyek mellett állsz ki szívesen?

- Eddig biciklisták, feministák és egyetemisták, filmesek és literátorok rendezvényein léptünk fel, és sajnos már kétszer nem sikerült leszerveznünk – időprobléma miatt – a pszichiáterek buliját! Én egy dolgozó lény vagyok(!), nem vonz semmilyen konkrét közéleti szerep. De ha mondjuk szembejönne velem egy barikád, hát akkor szívesen felrohannék a tetejére. Vagy például egyszer szívesen végezném be hősi halottként törékeny kis életem.

- Vannak példaképeid?

- Sok példaképem van. Itt most jöhetne egy százas lista, de az első helyen olyan fenyőfák vannak, amelyek hosszú évek óta jól tartják magukat itt a város közepén – tisztelem őket, felnézek rájuk.