Vörösék korábban is csak igényes, minőségi munkát adtak ki a kezeik közül, a külcsíntől kezdve a precízen kidolgozott hangzásig mindenre gondosan ügyeltek, és ezen a jó szokásukon nem változtattak a Black Soup esetében sem. A dinamizmus is maradt régi: a zenekar félóra alatt ledarálja az új felhozatalt, a legnagyobb különbség a korábbi lemezekhez képest, hogy a számok „barátságosabbak” lettek, könnyebben megadják magukat, mint elődeik. A súlyos, nyomasztó témák háttérbe szorultak, lendületesebbek a dalok, hovatovább „poposabb” lett a hangzás. A metálban ez legtöbbször rosszat jelent, a Superbutt azonban nem keresi az olcsó népszerűséget, a gyilkos riffek mellé csak módjával adagolja a kvázi popbetéteket, helyette sűrű dinamikai váltásokkal, dallamos vokálokkal és némi játékossággal teszi könnyebben emészthetővé a Fekete Levest.

Az első klipdalnak választott, fülbemászóan dallamos, női kórussal megtámogatott Better Machine például a zenekar eddigi legnagyobb slágere, nyilvánvaló System Of A Down-áthallásokkal. Szerencsére nem egy erőtlen koppintásról van szó, a szám határozottan erősíti az összképet, mint ahogyan jót tesznek a lemeznek az ötletes-technikás gitár- és basszustémák is, ezekből úgy tűnik, bőven van a tarsolyban.

A Black Soup szolgáljon útmutatásul a hazai zenekarok számára: 2006-ban valahogy így kell szólnia egy jó metállemeznek!


8/10