Új előadó díj ide vagy oda, Jack Johnson egyáltalán nem újonc a zenei szakmában, az In Between Dreams már a harmadik albuma (tehát a Sing-A-Longs And Lullabies From The Film Curious George a negyedik). Ez az 1975-ös születésű hawaii faszi, úgy tűnik, mindenhez értő reneszánsz ember (lásd Jack Of All Trades becenevét), aki már tizenévesen profi szörfbajnok lett, majd a Santa Barbara-i University Of California filmszakos hallgatójaként szerzett tapasztalatait nagy sikerrel kamatoztatta – nemcsak szereplőként, de rendezőként is jegyzett – szörfös dokumentumfilmjeiben (Thicker Than Water, The September Sessions), melyekhez aláfestésként előszeretettel használt saját maga – meg olyan zenészhaverok, mint G.Love – által írt és előadott dalokat. A 14 éves kora óta gitározgató és énekelgető Jack először G.Love hiphop-blues-funk együttesének, a G.Love & Special Sauce-nak az 1999-es Philadelphonic albumán tűnt fel (nem is akárhogy: az általa írt Rodeo Clowns című dal lett a lemez slágere!), majd másik nagy kortárs dalszerző-gitáros-énekes példaképe, Ben Harper kereste meg, vette szárnyai alá, vitte turnézni, adta kölcsön neki producerét és segédkezett Brushfire Fairytales című 2001-es debütáló korongján, mely ugyan csak két évvel később futott be, de épp időben ahhoz, hogy platina státuszával megágyazzon a folytatásnak, a 2003-as On And Onnak, mely már Jack Johnson saját lemezcégénél, a Brushfire Recordsnál jelent meg, akárcsak G.Love legutóbbi albuma, a 2004-es The Hustle és Jack harmadik sorlemeze, a nemzetközi áttörést meghozó 2005-ös In Between Dreams (ehhez a három Brushfire-kiadványhoz nem kisebb nevet sikerült megnyerni producernek, mint a Beastie Boys mellett elhíresült Mario Caldato Jr.-t).

S hogy milyen Jack Johnson zenéje? Nos nagyon olyan, mint G.Love-é és kicsit olyan, mint Ben Harperé. Triófelállásban – egy basszusgitárossal és egy dobossal – előadott, laza, folkos, bluesos, néhol kicsit hiphopos, reggae-s vagy bossa novás beütésű cucc, G.Love-nál kevésbé bulis, Harpernél kevésbé izzó, mindkettejüknél halkabb, intimebb, akusztikusabb. Viszont tele van mindenki számára kedvelhető, fülbemászó, emlékezetes dallamokkal. Jack Johnson ugyan nincs művészileg sem az örök-utcazenész G.Love, sem a küldetéses Ben Harper szintjén, de sikere teljesen megérdemelt – kellemes, szellemes, hiteles, szimpatikus dalok ezek szerelemről, emlékekről, nyári és tengerparti hangulatokról, a világ rendjéről (egy újabb gyermeke születéséről, egy barátja haláláról) és rendetlenségéről (hősünk lelkes környezetvédő), az élet apró örömeiről. Kell ilyen is, főleg ha ilyen nívósan csinálják.


8/10