A Nightmares On Wax a sheffieldi Warp kiadó egyik leghűségesebb előadója: Evelyn projektje jegyzi a cég második megjelenését, az 1989-es Dextrous című maxit. Ez a zene még elég távol állt a NOW mai hangzásától, aminek egyrészt a közben eltelt idő, másrészt a megváltozott felállás lehet az oka. A duóként indult csapatból az első nagylemez, az 1991-es A Word Of Science elkészülte után kilépett a szerzőtárs, Kevin Harper, így a legnépszerűbb Nightmares On Wax-album, az 1995-ös Smokers Delight már teljes egészében George munkája és egyben a triphop korszak egyik legfontosabb lemeze. Az 1999-es Carboot Soul és a 2002-es Mind Elevation szintén elég sok emlékezetes számot tartalmazott, mindegyikről megjelent egy sor kislemez, olyan nagy nevek remixeivel megtámogatva, mint DJ Food, Roots Manuva, Alex Gopher, vagy Rae & Christian. Persze eközben George sem tétlenkedett: néhány év alatt tetemes mennyiségű remixet készített. A teljesség igénye nélkül álljon itt egy kis ízelítő az általa újraértelmezett előadók sorából: La Funk Mob, Olive, Mr. Scruff, Omar, Silent Poets, Faithless, Grandmaster Flash, The Doors, Shirley Bassey, Ennio Morricone...

Az új Nightmares On Wax-lemez borítóját ékesítő hangfal-monstrum már előrevetít valamit az előttünk álló egy órából. A Passion című nyitódal basszusa egyből beállít egy szintet, pedig ez még egy lírai downtempo, kellemes vonósmintákkal és kábító hatású, lágy orgonával. Az utána következő The Sweetest nagyon durva dobokkal és basszussal operáló hiphop alapvetés, az orgonák visítanak, a jó érzéssel, adagolt kevéske női vokál pedig felteszi a koronát, az egyébként Danny Breaks világát idéző dalra. Füttyszóval indít a Flip Ya Lid, ami egy gyönyörű belassult dub a korai Massive Attack hangulatában. A Pudpost valahol a Herbaliser és a Quantic Soul Orchestra közé lőhető be, húzós funk és kő-hiphop keverék, remek váltásokkal – buliban minden ellenállást megtör. A Damn a Jazzmatazz legjobb pillanatait idézi, egy olyan mintával, amit már a De La Soul is sikerrel hasznosított, ráadásul az énekesnő is nagyon ott van. A blues-rockos You Wish-ből az egyszeri magyar zenehallgató számára már szinte csak Horváth Charlie rekedt hangja hiányzik, így instrumentálban viszont az Air ugrik be róla. Ezt egy technikásabb szám, a kongákkal, zongorával, gitárral és afro kórussal összehozott Deepdown követi. Egy rövid átvezetés után, pedig három soulos darab hallható, szintén magas színvonalon, majd a lemezt záró African Pirates, ami újra egy beindultabb, funkos finomság.


8/10