Ha gyorsan végigszaladunk a Dear Catastrophe Waitress óta eltelt időszakon, világossá válik, hogy az a bő két év sem lazsálással telt. Stuart Murdoch és zenészei az albumról 2003/2004 folyamán kimásolt három kislemezsláger mögé remek bónuszdalokat készítettek (a legjobb példa a kimagasló 2004-es Books EP groove-os repertoárja), 2005-ben pedig két retrospektív kiadvány is megjelent tőlük: a Push Barman To Open Old Wounds válogatás a Jeepster cégnél 1997 és 2001 között kiadott összes EP és kislemez összes dalát egybegyűjtötte (dupla CD-s kiszerelésben, az eredeti dalsorrendeket megtartva és az eredeti borítókat hiánytalanul mellékelve), az iTunes-nál letölthető If You`re Feeling Sinister – Live At The Barbican pedig azt a fellépést dokumentálta, melyen felidézték 1996-os korai csúcslemezük anyagát a Don`t Look Back névre keresztelt koncertsorozat keretében (ahol a fellépő művészek elejétől végéig eljátsszák valamelyik klasszikus albumukat, a Stooges például a Fun House-t, a Lemonheads az It`s A Shame About Ray-t, a Gang Of Four az Entertainment!-et). 2005 őszén hasonlóan illusztris társaságban szerepeltek a kitűnő Help – A Day In The Life segélylemezen, igaz, sajnos ezúttal is csak letölthető formátumban, a szinkópált-szintis-lakodalmas The Eighth Station Of The Cross Kebab House című dal ugyanis érthetetlen módon nem fért rá a CD-n is árusított verzióra. Addigra azonban a héttagú zenekar már be is fejezte hatodik rendes stúdióalbumának felvételét Los Angelesben, a briteket (Supergrass: Life On Other Planets, Turin Brakes: Ether Songs, Idlewild: Warnings/Promises, The Kooks: Inside In/Inside Out) sorra otthonába csábító Tony Hoffer producer segédletével.

Az eredetileg The Goalkeeper`s Revenge munkacímen emlegetett új The Life Pursuit album következetesen folytatja az előzőn megkezdett utat. A változatos dalpark ellenére egységes a hangzás, a tömény, sűrű hangszerelés ellenére levegős a megszólalás és a rengeteg megidézett hatás ellenére végig hangsúlyosan „Belle And Sebastian-es” a produkció. A lemezt lényegében egy az egyben, élőben vették fel, minimális utólagos cicomázással – telített hangzása az összetett hangszerelési megoldásokból következik. Spontán, nyári hangulata nyilvánvalóan Kaliforniának is köszönhető, és szövegekben felbukkanó nemzeti nosztalgia is az otthontól távoli munkakörülmények hatása. A legjellemezőbb zenei csomagolás ezúttal a hetvenes évek első feléből eredeztethető: szoft-rock, northern soul, glam-pop, könnyed funk, giccsel játszó szoft-pszichedélia, és egy kis Steely Dan. Mégsem kell a retro szót rossz szájízzel forgatni a dalokkal kapcsolatban, ezúttal is koherens eredeti szerzeményeket kaptunk, a szimplán friss, perfekt popzene kategóriájából.

A dúsan hangszerelt melankóliát most már végképp dúsan hangszerelt vitalitás váltotta fel: az Another Sunny Day a korai dalpark „nyáriasított” megidézése, fülbemászó a Funny Little Frog kislemezdal és a funkos Sukie In The Graveyard pedig tökéletes rádiós popsláger. Ez utóbbira rímel a Stevie Wonder-féle villanyorgonákkal kezdődő Song For Sunshine, de aztán lusta nyári pszichedélia kerekedik belőle, kábé olyan, mint a Super Furry Animals legutóbbi Love Kraft albumán. Szintén a pszichedéliát ragadja meg – az ellenállhatatlan, vicces-giccses szoft végén – a We Are The Sleepyheads (ez a dal megidézi a hatvanas-hetvenes évekbeli obskúrus The Free Design testvér-kvartettet is, melynek remixelt újjáélesztésében a B&S billentyűse, Chris Geddes is részt vett 2004-ben). Van glam kanyar is: a White Collar Boy David Bowie-s, az azt követő The Blues Are Still Blue viccesen Marc Bolan-os versszakokkal szórakoztat. A játékos humor, az önirónia („bárcsak hangnemben maradnék!”) amúgy sem idegen Murdoch költői igényű szövegvilágában, mely ezúttal is bőven tartalmaz vallási, bibliai utalásokat. Hogy mást ne is említsünk, ott van a két Apostolok cselekedetei címet viselő szerzemény (az első rész, a nyitódal refrénje szépen visszatér a lemez vége felé felhangzó második rész második felében). Újra hallhatunk gyönyörű kürtszólót (Dress Up In You), tökéletes a három énekes - két fiú, egy lány - összmunkája (még Steve Jackson gitáros önálló dala, a To Be Myself Completely is erős), a For The Prize Of The Cup Of Tea Bee Gees-reminiszcenciája vigyorgásra késztet, a záró Mornington Crescent pedig megkapó instrumentális betéttel és józan hangvétellel búcsúzik a hallgatótól.

(Akiknek még ez sem elég, azok keressék az album dupla kiszerelésű verzióját, melyen a bónuszkorong egy hatszámos koncert-DVD, az új lemez dalainak a skót BBC-ben rögzített premierjével. Vagy szerezzék be a Funny Little Frog maxiját, azon is van két remek új ballada, köztük a Meat And Potatoes című vicces szado-mazo történet! De ne hagyják ki a B&S 2002-ben kilépett énekesnőjének, Isobel Campbellnek az új lemezét, a Mark Lanegan társaságában felvett Ballad Of The Broken Seas albumot se!).


9/10