A fellengzős lemezcím végül igaznak bizonyul: a bő 50 perces album tényleg önmagáért beszél és bizony jobb, mint az anyazenekar legutóbbi produkciója, sőt nyugodtan odatehető az LCD Soundsystem címnélküli bemutatkozó albuma mellé, annál is inkább, mert a multiinstrumentalista Tyler Pope nemcsak az Out Hud és a !!! groove-beszállítója, de az LCD-ben is oszlopos tag James Murphy mellett. Az Out Hud másik két fickója (Nic Offer és Justin Van Der Volgen) szintén a !!! kulcstagjai, a két csaj (a dobos-mindenes Phyllis Forbes és a csellista Molly Schnick) viszont énekesnőként is nagyon jól funkcionál az új lemezen. A hatszámos S.T.R.E.E.T. D.A.D.-hez képest a Let Us Never Speak Of It Again szerzeményei – az ének és a melódiák miatt – jóval dalszerűbbek, a megszólalás a !!!-nél kevésbé kimódolt és jóval táncosabb, elektronikusabb, a színtér többi New York-i zenekaránál pedig kevésbé punk-funkos. A hatások között persze ott van a PIL, az Au Pairs vagy a 23 Skidoo, de még nagyon sok minden más is: a táncosabb poszt-punk, az első New York-i mutáns diszkó hullám, a dub, a dancehall, a detroiti 808-as ős-techno és a menő hiphop producerek (Dr. Dre, Neptunes, Timbaland), hogy aztán a végeredmény egy semmihez sem fogható, felemelő ritmusorgia legyen. A lemez gondosan felépített (intro, sokszor egybefolyó dalok, a csúcspont előtt szép kiállás stb.), a legfülbemászóbb számok akár a Bran Van 3000-nek is dicséretére válnának (It's For You, Old Nude, How Long), a repetitív hatású, mégis folyamatosan továbbfejlődő experimentálisabb felvételeken a dús hangzás a fülbeszökő, a nagyon hosszú című és játékidejű táncdarabok pedig a rave 1988-89-es aranykorának legjobb, modern folytatásai – élő hangszerekkel!


9/10