Mathangi "Maya" Arulpragasam 1977-ben született Londonban, de féléves korától Sri Lankán és Indiában élt a családjával (pontosabban testvéreivel és anyjával, mert az apa illegalitásban, a Tamil Tigrisek gerillái közt harcolt), egészen 1986-ig, amikor visszakerült Angliába, és az angol nyelvet is csak akkor kezdte tanulni. A képzőművészeti és filmes főiskolai tanulmányai után a popzenei körökbe az ezredfordulón került, mikor borítót készített az Elastica The Menace című második albumára és videókamerájával elkísérte az együttest a lemez turnéjára is, ahol az előzenekari posztot betöltő elektro-boszorka, Peaches megismertette őt a grooveboxokkal és szekvenszerekkel. Maya tehát egy Roland MC-505 (és az Elastica magyar származású frontleánya, Justine Frischmann) segítségével kezdett zenét barkácsolni, és már legelső két szerzeményével, a M.I.A. és Galang című dalokkal (pontosabban az azok korai változatát tartalmazó demóval) felkeltette a Pulp basszistájának, az egy ideje már a tánczenék felé fordult Steve Mackey-nek az érdeklődését, aki producertársával, Ross Ortonnal közösen slágerré pofozta a Galangot. A dallal, illetve a hozzá készült szexi és politikus street art videóval underground sztárrá lett lány nemcsak művésznevével (M.I.A. = Missing In Action = ütközetben eltűnt) tisztelgett apja emléke előtt, de albumának címéül is a papa illegalitásbeli fedőnevét választotta (Arular), és a borítóra is gépfegyverekből, tankokból, repülőkből és bombákból rakott ki sormintát, ahogy a szövegekben is rengeteg szó esik a gerillákról és menekültekről, a Nyugat és a harmadik világ közti szakadékról, illetve arról, hogy a mennyire viszonylagos a különbség szabadságharcos és a terrorista között.

Azonban az Arular (melynek jónéhány dalából M.I.A. már 2004 végén ízelítőt adott a pasijával, az amerikai DJ-vel, Diplóval közösen készített Piracy Founds Terrorism, volume 1 című mixtape-en) a politikus üzenet mellett egy elképesztően hatásos, lehengerlő bulilemez is, melyen hiphop, indiai banghra, jamaikai dancehall, brazil baile funk, amerikai electroclash és brit grime keveredik (Mackey-ék és Diplo mellett a producerek között megtaláljuk a bootleg kultúrából kinőtt sikergyárost, Richard X-et is), de az igazi ékköve a cserfes tamil tigrislány minden lehetséges szempontból (származás, patois, akcentus, szleng) egzotikus szövegelése, raggája, rapje, kiabálása, sikongatása és éneke, mely élettel tölti meg a lényegében csak ritmusokből és effektekből álló minimalista tánczenei alapokat. Mivel Lady Sovereign nem állt elő 2005 végéig az első albumával, így nyugodt szívvel kimondhatjuk, hogy az év legjobb bemutatkozó anyagáról van szó - nem meglepő hát, hogy az Arular megjelenése óta már a Fire Fire című dalban megénekelt egyik nagy példakép, Missy Elliott is meghívta Mayát vendégszerepelni The Cookbook című lemezére.


Az Arularból érdemes a 13 számot - továbbá rejtett bónuszdalként a már említett M.I.A. című legelső szerzeményt - tartalmazó második verzióra vadászni, melyen ugyan a Freedom Skit helyére a kevésbé jelentős Dash The Curry Skit került, de azon a kiadványon egy további remek dal, az SMS-mániás szerelmi vetélytársnőt alázó U.R.A.Q.T. (= You Are A Cutie = Csini vagy) is hallható.


9/10