A Quimby 2003. február 28-án a Gödörben adta utolsó koncertjét, majd másfél éves leállás következett: a gitáros-énekes Kiss Tibor fausti pokoljárás után a komlói rehabilitációs intézetben kezdte meg a gyógykezelést egészségügyi-mentális problémáival, a zenekar tagjai pedig saját projektjeikkel foglalkoztak: a billentyűs Balanyi Szilárd Súlytalanság című második szólólemezét kezdte felvenni, a kongás-performer Varga Livius elkészítette A Kutya Vacsorája bemutatkozó anyagát, a dobos Gerdesits Ferenc pedig A Kutya Vacsorája mellett további párhuzamos formációival (Marlboro Man, Üllői Úti Fuck, Hippikiller) is koncertezett. A Quimby-tagok 2004 őszén újra felvették a közös fonalat, majd decemberben egy dupla koncerttel tértek vissza a színpadra, szintén a Gödörben. 2005 nyarán az Amikor én még kissrác voltam című Illés-feldolgozáslemezre készítettek egy felvételt (A lány és a csavargó), emellett teljes egészében ők írták a Puskás Tamás által rendezett Shakespeare-előadás, a Vízkereszt zenéjét – és ők is adják elő azóta minden alkalommal.

A Kilégzés felvételeire 2005 őszén jutott idő - a várakozásokkal ellentétben nem egy kibukott, keserű hangvételű lemez született, hanem egy Quimby-viszonylatban nagyon is összeszedett, egységes anyag, amelyen a zongora és a trombita minden eddiginél hangsúlyosabb szerepet kap (sőt zongora nyitja a lemezt: a Kamikaze bárány című, dögösen lüktető Quimby-funkban), és sokkal több lassú, balladisztikus dal sorakozik egymás után (a sanzonos, kocsmadalszerű, trombitaszólóval ellátott Nyina, és az olyan rutinos, védjegyszerű Quimby-dalok, mint például a Most múlik pontosan, a Don Quijote ébredése vagy a kedves gitártémával színesített, visszafogott, már-már Cseh Tamás-dalok hangulatát idéző Mari). Közepes tempójú szám csak egy van, az utazós-merengős Autó egy szerpentinen, amelynek szövege szokatlanul pozitív: „Tékozló angyal a magasban böffent, nincs baj, nincs haragban senkivel / G-dúrban zúgják a fákon a kabócák, hogy láss csodát, láss ezer csodát”. Igazán gyors, zúzós szám csak kettő akad: a Legyen vörös (amely a Káosz Amigos albumon szereplő Hoppá testvérdalaként is értelmezhető), illetve az album egyetlen vérbő popdala, a különböző városneveket rímekbe szedő Sehol se talállak. Hallhatunk viszont keserédes country dalt (Country Joe Macdonald), és szerepel a lemezen egy Tom Waits-hatásokat mutató blokk (az egyetlen Livius által elővezetett szám, a Magam adom, továbbá a Ventilátor blues és a Kisember egy csónakban).

Az utolsó szám összegzi Kiss Tibor elmúlt két évét és a lemezt is. A mandolinon előadott Viharon túl, szélcsenden innen egy sajátos önvallomás: „Mikor letértem az útról, pontosan tudtam, hogy ahova lépek, ott nem nő virág / Néztem jobbra, balra, és a lidércfény kicsalta szememből a lámpavilág-romantikát”. Olyan hangulatot teremt ez a szám, mint a Kispál és a Borz Velőrózsák című lemezén az egy szál gitáros záródal, Az autóm és én.

Minden rendben, a Quimby ismét csúcsformában..


9/10