A lézengő (ál)kéményseprőkről szóló Fekete kefe tulajdonképpen családi-baráti vállalkozásban készült, így nem meglepő, ha a rendező Vranik Roland testvérére, Vranik Krisztiánra és annak alkotótársára, Kalotás Csabára bízta a zenei aláfestést. Ők ketten 14 éves koruk óta zenélnek, és különféle alternatív gitárzenekarokat megjárva kötöttek ki az elektronikánál. Krizo és Chabz 2001 óta dolgoznak együtt a Realistic Crew gárdáján belül, bár ez inkább közös fellépéseket jelent, mint közös zenélést. A 2005 tavaszán megjelent, első hivatalos kiadványuk is egy dupla (mindkét korongon 6-6 számot tartalmazó) EP volt, amin külön-külön avatták be a hallgatót - egymástól csak árnyalatnyit eltérő zenei világukba.

Az alap mindkettejüknél a sötét, minimalista, kifacsart dobhangokra épülő, nyomasztó és befelé forduló absztrakt hiphop (lásd: DJ Krush), amit Krizo a maga részéről a Testliesben a jungle/drum`n`bass és a dzsessz irányába visz el, míg Chabz tripje, a Growgrow egy fokkal kevésbé csupasz és eszköztelen, s inkább a világossággal kecsegtető, franciás triphop-downtempo (Kid Loco, DJ Cam) felé húz, sőt nála mintha a Massive Attack-féle dubos hangzásvilág is meglebegne, az utolsó számban pedig egy arabos dallam kap hangsúlyt. Emberi hangot csak Chabznál hallunk, egy rövid rapbetét erejéig, egyébként ez a belső hangok zenéje.

Ezek után nem meglepő – sőt még a családi összefonódást leszámítva is jó – választás, hogy a Fekete keféhez ilyen sötét tónusban „látó” alkotók kreálták a zenei kulisszát. Az egyetlen „gond” az volt, hogy a végül a filmben hallható alkalmazott kísérőzene önállóan nem állta volna meg a helyét, hiszen valódi számok helyett csupán hangulati elemként működő hangtöredékek születtek. Krizo és Chabz ezért felkérték a hazai elektronikus zenei underground általuk legtöbbre tartott producereit, hogy írjanak zenét az ő motívumaikból. Tehát jelen esetben nem remixekről beszélhetünk, hiszen a kiinduló hanganyag csupán az inspirációt biztosította, így a létrejött album tulajdonképpen az a filmzene, ami a filmből kimaradt. A pszeudo-filmzene érzést erősíti, hogy az egyes számok közötti átkötéseket a filmből vett dialógusok szolgáltatják (egy kivétellel, amikor Krizo telefonüzenetét halljuk.)

Az albumra 11 előadó egy-egy tétele került fel. A projektbe Krizo és Chabz is beszállt, így tőlük is hallunk egy-egy önremixet (a saját stíljükben), méghozzá egymás után. A tudatos, blokkos szerkesztés az egész lemezre jellemző: nyitásnak könnyedebb lounge-os downtempo (a Porcogó című új Ludditák-album zenefelelősei, a Vono Box DJs és Rendben Man kezei közül), aztán dzsesszes elszállás (az ezúttal Dizko Stu álnévet használó Shabaaktól és Rusitól), absztrakt hiphop a közepére (ezt hozza Krizo és Chabz), „kattant” kísérleti elektronika a csúcspontra (Tigrics és Saabra jóvoltából), majd súlyos, kitekert-kibicsaklott ütemű downbeat (Modul és Raj), levezetésnek pedig végül egy funky downtepo (a Cas!o Samples egyik felével kiegészült DJ Bodoo, Mac!Bo` néven). A lemez egyetlen, igaz, nem elhanyagolható negatívumaként az hozható fel, hogy zeneileg a szavatossága bizony lejárt, egyébként viszont – tudatosan vagy önkéntelenül – a mai magyar underground tehetségeinek tablóját nyújtja.


az EP-k: 6/10
filmzene-remixlemez: 7/10