A kövér terepszínű macska elviszi a háborúba az
Anyámasszony Katonáját, 2005

A Kovácsné Gapjas Betonka Projekt is leginkább talán róla szól; mint ahogy mondja is, kiállításán: „szellemi és piktográfiai sztriptízzel adózunk Kovácsné Gyapjas Betonka emlékének”.

Rutkai Bori teljes mitológiát épít fel Kovácsné Gyapjas Betonka köré, a leghétköznapibb használati tárgyakból, festményekből, lírai szövegrészletekből. A kiállítás alcímében is szerepel, hogy ezek „képregényekbe, dalszövegekbe szublimált tapasztalatok, életfájdalmak és bizonyosságok”. Ráadásul Rutkai Bori a legapróbb részletre is ügyel: Betonkának férje a frontról ír levelezőlapot a Variházy Oszkár utca 5-be. És bár nem írja mellé, de érdemes utánanézni: Variházy Oszkár maga is hivatásos katonatiszt volt. Részt vett a doni harcokban, és 1945. elején a rábízott csapatok parancsnokaként átállt, megalakítva a Budai Önkéntes Ezredet.

Nem szabad tehát elsiklani semmilyen részlet fölött: egy plasztik gyöngysor, egy galuskaszaggató is félelmetes jelentőségre tehet itt szert. Ezen a kiállításon minden mindennel összefügghet, rendszert alkot - méghozzá Kovácsné Gyapjas Betonka életének szövetét. Másfelől a „minden-mindennel-összefügg” alapélménye Rutkai Bori szerteágazó művészeti tevékenységének is. A Húsgyári randevú című dala így kerül át a második dimenzióba. Talán az sem véletlen, hogy körömlakk segítségével.