Neil Young az új évezredben néhány válogatás (a karrier első évtizedére aránytalan nagy súlyt helyező Greatest Hits és a nyolcvanas évek eleji Geffen-periódust áttekintő Mystery Train), újrakiadás (a Rust Never Sleeps koncertfilm DVD-n és a 1974–`81 közti négy „hiányzó” nagylemez CD-n való megjelentetése) és koncertlemez (Road Rock) mellett a stúdióban is aktív volt: a soul és rhythm & blues beütésű Are You Passionate? (2002), illetve a rockos Greendale (2003) után most egy country-folkos lemezt készített. A hasonló hangulatú 2000-es Silver & Goldnál (illetve a Looking Forward című 1999-es Crosby, Stills, Nash & Young-lemezre írt számainál) azonban most jóval erősebb színvonalon teljesített: a Nashville-ben felvett Prairie Windet legsikeresebb albuma, az 1972-es Harvest és az annak világához visszatérő 1992-es Harvest Moon testvérlemezének tervezte. Bár a borítófüzetben most nem olvashatjuk az említett két albumon dolgozó alkalmi kísérőzenekar, a Stray Gators nevét, de annak néhány tagjáét igen: a steel gitáros Ben Keith és billentyűs Spooner Oldham ezúttal is jelen van (az előbbi társproducerként is, ahogy a Harvest Moon esetében), a 2004-ben meghalt dobos, Kenny Buttrey neve pedig a megemlékezések közt szerepel. A lemez ajánlása Neil Young nemrégiben elhunyt apjának szól, de maga az énekes is a halál közelébe került, mikor egy rosszullét után agyi verőértágulatot is állapítottak meg nála 2005 márciusában. Mielőtt kés alá feküdt volna, egy hétre még visszament a stúdióba, hogy befejezze az albumot. A műtét túlélte, a lemez is elsőrangú lett.

A Prairie Wind ugyanúgy tíz dalt sorakoztat fel, mint a Harvest és Harvest Moon – ha előbbi színvonalát nem is, az utóbbiét simán megüti. A This Old Guitar egy gitártémával egy az egyben utal is a Harvest Moon címadó dalára, itt is található vónószenekarral kísért dal (az It`s A Dream valcerja egy csoda), és néhány lötyögős county-blues (a családi együttzenélésnek emléket állító Far From Home, a szintén az apai örökségre emlékező címadó dal és a rock`n`roll atyjáról, Elvisről mesélő He Was The King, melyekben fúvósokat is hallunk). A dalok közt akadnak üzenetek Neil Young szeretteinek, családtagjainak és barátainak (a nyitó The Painterben a hosszú karrier során megismert zenésztársakra is utalás esik, a Here For You-ban főszerepet kap a szájharmonika, a szerelmes Falling Off The Face Of The Earth-ben maga a címzett, Pegi Young is énekel), az idő múlásán, múlt és jelen viszonyán való elmélkedések (a hatperces No Wonder a lemez a legkaratikusabb dala), a zárás pedig egy zongorával kísért gospel sok nagy kérdőjellel (When God Made Me).


9/10