A Nine Black Alps 2003 nyarán alakult Manchesterben. Az Everything Is kapcsán a rangos zenei szaklapok rögtön új címkét találtak ki nekik (nu-grunge), és gyakran emlegették őket egy lapon a Nirvanával, ami több szempontból is sántít: a gitáros-énekes Sam Forrest hangja kevésbé karcos, mint Kurt Cobainé volt, és bizony nem is tud olyan meghatározó dalokat írni – ha már mindenáron párhuzamot kell vonni, akkor inkább a Foo Fighterst érdemes kiemelni. Az NBA-album producere az a Rob Schnapf volt, aki korábban Foo Fighters-, Beck-, Elliott Smith- és persze Vines-lemezeken (Highly Evolved, Winning Days) dolgozott – a karcos, koszos rock'n'roll hangzás tehát garantált volt. A minimál gitárriffek is a helyükön vannak, Sam Forrest énektémái is rutinosan hozzák, amit kell (erre jó példák a nyitó Get Your Guns és az ezt követő Cosmopolitan egyezős, lefele gitározós alapjára rákúszó, fülbemászó dallamai, vagy az akusztikus gitáros Behind Your Eyes visszafogottabb témái). Hallhatunk Nirvanát és Sonic Youth-t egyszerre idéző dalt (Not Everyone), azonnal felismerhető Foo Fighters-stílusgyakorlatot (Headlights) és hatvanas évekből táplálkozó, túlvezérelt nyers garázs-rockot (Shot Down), a Just Friends esetében a popszirupos énektéma miatt a Weezer lehet a referencia, a címadó Everything Is ritmusában és szerkezetében a Kinks You Really Got Me című klasszikusát idézi, az akusztikus gitárral és finom vokálokkal dolgozó Intermission szép példa arra a daltípusra, amiből a Vinesnak is bőven van, a legvégére pedig kerül egy lehangolt, Black Sabbath-féle southern rock is, találó címmel: Southern Cross.

Majdnem minden a helyén van tehát, csak az a valami kis plusz hiányzik. Egyedibb hangszerelést, karakteresebb dalparkot, sokkal több elsőre ütő, azonnal ható grunge slágert (olyat, mint az Unsatisfied) – ilyesmiket kellene még kidolgozni, persze csak akkor, ha a Nine Black Alps az élvonalban akarja folytatni. Bemutatkozó albumnak azonban az Everything Is kifejezetten ígéretes.


8/10