A regény a hatvanas-hetvenes évekbe kalauzol, egy isten háta mögötti (a svéd-finn határhoz közeli) északi falvacskába. Főhősünk Matti, aki egyben az események visszaemlékező elbeszélője, itt cseperedett fel, kötötte első fontos barátságait, csókolta meg az első lányt és - mondhatni legfőképp - itt vett először gitárt a kezébe, hogy hamarosan iskolai ünnepségeken és egyéb összejöveteleken adja elő társaival az őrült rokendrollt. A kor zenéjének szerepe Matti életében, és így a regény történetében is meghatározó fontosságú, a felnőtté válással szorosan összefügg a zene és a hangszerek megszelídítése hőseink számára.

A történet végkicsengése alapjában véve nosztalgikus, hiszen az egykori vidám-keserű gyermekkorról szól, viszont az elmesélt történetek között akadnak meghökkentőek és fergeteges humorúak egyaránt. Az emlékezetes figurák között találjuk például Matti legjobb barátját, Niilát, aki szótlan rádióhallgatással töltött délutánok során észrevétlenül megtanult eszperantóul. Vagy ott van Matti mamája, aki egy gömbvillám és egy piszkavas segítségével megdönti a női kalapácsvetés rekordját, Matti papája pedig elképesztő rátermettséggel és bölcs tanácsokkal készíti fel fiát egy szaunázás alkalmával a férfiúi hivatásra. A szaunázásnak a vidék kultúrájában betöltött szerepét a könyv egyébként is igen érzékletesen mutatja be.

Az alkoholfogyasztás- és a búsulásbéli hihetetlen tehetségüket figyelve pedig biztosak lehetünk benne, hogy a tornedali finnek valóban a rokonaink.

A regény Svédországban évek óta a legsikeresebb könyv, számos nyelvre lefordították és már film is készült belőle.