A címével és koncepciójával a lemezkészítést konyhaművészethez hasonlító, étlapszerűen (előételek, főételek, desszertek, frissítő italok) tagolt The Cookbook albumon hiphop legnagyobb női tehetsége a szokásosnál több ízt igyekezett felvonultatni, így hűséges producer-szerzőtársa, az előző albumokon a számok kábé felében-kétharmadában segédkező Timbaland szolgálatait itt csupán az első két dalhoz kérte (Joy, Partytime), a többiben új erőkkel kooperált, például a Crazy In Love című Beyoncé-megasláger révén elhíresült Rich Harrisonnal (a Can`t Stopban is hasonló fúvósmegoldásokat hallunk) vagy a Neptunes duóval (a Pharrellékkkel készült On & Onból az aktuális Lose Control kislemezdal klipjének végén ad ízelítőt a régóta ilyen fajta „2 az 1-ben” videókkal operáló Missy).

Az oldschool múltat a jövőbe lövő bulidalok lemez első felében koncentrálódnak, ahol Missy nemcsak hangmintákat vesz át a Sugarhill Gang és Slick Rick nyolcvanas évekbeli felvételeiből, de ez utóbbit személyesen is meghívja egy közös dalhoz (Irresistible Delicious), s még R&B-énekesnő cimboráit, Mary J. Blige-ot és Ciarát is ráveszi, hogy ők is reppeljenek egy kicsit. A második részben viszont ő maga egyre többet énekel, lassú soulos dalok sorakoznak, az eddigi pasiszapuló szövegek helyett nyílt szerelmes szövegekkel – Missynek láthatóan rendben van mostanában az érzelmi élete. Az album végére azonban szerencsére újból megszaporodnak a dögös darabok, olyanok, minta a „2005-ben a puncik móresre tanítják a lemezipart” felkiáltással nyitó Mommy vagy a jamaikai hangulatú, dobhadsereggel kísért Bad Man, amelyben Bez Cartel raggabetétje mellett egy cserfes brit vendégművésznő, az Arular című briliáns debütalbumával feltűnt tamil származású M.I.A. is megszólal – amiből látszik, hogy Missy (aki néhány éve a francia MC Solaart is meghívta egyik lemezére) jó füllel figyel a tengerentúlra is.


9/10